Hirdetés
  Micsoda változás: alig lehet ráismerni a szupersztárra - Fotóval!
  Botrány a stúdióban! Újabb verekedések élő adásban! - Videóval

Császár Előd megdöbbentő vallomása! "Én hibáztam, és ez egy ember életébe került"

2007. november 28., szerda 12:30

A legtöbb magyar embernek van véleménye Császár Elődről mióta halálos baleset főszereplőjeként lapok tucatjainak címoldalán szerepelt. Ráadásul a bíróság nem küldte börtönbe. Sokan divatból gyűlölték. Kilenc év alatt azonban külföldön Shane54 néven producer / dj-ként komoly hírnévre tett szert. A világ különböző klubjaiban zajló életről a Cool tévé műsorán látható LaptopDj kamerájával tudósít.

- Érdekel, ki és miként vélekedik rólad ennyi év után?

- Nehéz egy életen keresztül harcolni dolgokért, amikor már mindenki legyártotta a saját álláspontját. Volt egy pont, amikor rájöttem, már senkinek sem akarok magyarázkodni a történtekről. A szenzáció érdekében a bulvármédia néhány ponton annyira kicsavarta a történteket, hogy talán a tudósítások húsz-harminc százaléka volt igaz. Sokan például úgy hiszik, egy igazoltató rendőrt ütöttem el hajnalban, amikor igazság szerint két autó ütközött össze, és nappal volt. Az előbbi példa még nem is a legfurább kreálmány volt a valósághoz képest. Sokáig harcoltam ezekkel a pletykákkal, de pár éve feladtam. Túl sok fölös energiát igényel, amit ésszerűbb dolgoktól von el az ember. Egy időben csomó jogszabályt fújtam kívülről, hasonló esetekből felkészültem, hogy a vitákban ne lehessen megfogni. De ennek semmi értelme sincs, hiszen bármit is mondok, a vége az, én hibáztam, és ez egy ember életébe került. De hogyan gondolhatta bárki is, hogy ezt én így akartam? Aki teljes szívéből meggyűlölt, úgysem érdekli, mi az igazság, és sosem leszek a kedvence, aki viszont még mindig emberként tekint rám, más szemmel nézi a dolgokat.

- Sikerült lezárnod magadban a történteket?

- Még mindig nem, de szerintem egy ember lelkiismerete sosem tud ilyesmivel kiegyezni. Annyit tehetek ugyan, hogy félretolom az agyam egy zugába, megpróbálok viszonyulni hozzá, de egy ember halálát okozni olyan trauma, amivel - tetszik, nem tetszik - meg kell tanulni együtt élni. Ráadásul ott és akkor egy szempillantás alatt mindent elvesztettem, amiért éltem, vagy felépítettem. Másfelől viszont nekem legalább lehetőségem volt egyáltalán gondolkodni bármiről is, hiszen életben maradtam. Nyilván fel sem tudom fogni azt a fájdalmat, amit a másik oldalnak okoztam, de egy idő után valamit csak kezdenem kellett magammal. A kollektív igazságérzetnek biztosan az tett volna jót, ha börtönbe zárnak, de nem így alakult. Egy ilyen baleset okozása senkit sem tesz bűnözővé, engem mégis az első perctől kezdve úgy kezeltek, mintha az lennék, ráadásul a nehézsúlyú fajtából. Elképzelhetetlen trauma volt, hogy én lettem egy ország gyűlöletének tárgya. Lassan kilenc éve a történteknek, és még messze vagyok attól, hogy lezárhassam. Hogy csak egy közeli példát mondjak, mi is erről beszélgetünk először, de minden nap kísért valamilyen módon. Néha jobban, néha kevésbé. Mi ez, ha nem folyamatos bűnhődés? Pedig akivel most egy asztalnál ülsz, rég nem ugyanaz az ember. Hol van már az a popelőadó, aki 25 évesen voltam?

- Gondolom minden oldalról körüljártad már mi történt 1998-ban. Ha kimaradt volna ez a pillanat az életedből, ma milyen ember lennél, hol tartanál?

- Ezen én is sokat gondolkodtam már, és arra jutottam, valószínűleg futnám a jól bejáratott köreimet a honi popzenében. Esetleg divatjamúlt, ex-fiúzenekaros figuraként emlegetnének, talán. Lehet, észre sem venném, hogy kimentem a divatból, ráadásul a húszévesen jól szóló dalok máshogy hangzanak egy harmincas előadó szájából. Mint ahogy az is megeshetett volna, hogy kibújik belőlem egy igazán jó minőségű szólóelőadó, aki kétévente lemezt készít és koncertjeivel viszonylag sikeresen ellavírozik, hiszen kis hazánkban a rajongótábort bővíteni egy ponton túl, nem nagyon lehet. A valóság persze nem ez lett. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1998 táján már komolyabban foglalkoztatott, hogyan is folytassam tovább. Zeneileg egy csomó minden érdekelt, ami nem fért bele a "császárelődségbe", például dj-ként akkoriban meglehetősen underground műfajban mozogtam. Azért jobb lett volna kevésbé tragikus körülmények között átértékelni az életem vagy a céljaim. Ami megtörtént, nem tudom semmissé tenni, de ma biztosan nem ez lennék, ha nincs a tragédia. Akkor nem csinálok Madonna-remixet, nincsenek komoly külföldi listahelyzések a hátam mögött, és alig hinném, hogy olyan ambíciók hajtanának, mint most. Az elmúlt hét-nyolc év alatt olyan nemzetközi figurákkal dolgozhattam, akiket korábban példaképként csodáltam. Fura módon egyszer csak az a nemzetközi tánczenei színtér lett a játékterem, amit addig csak távolról bámulhattunk itthon.

- Senki nem ismert, tiszta lappal indulhattál.

- A szórakoztató ipar van annyira üzletorientált, hogy csakis az számít, amit leteszel az asztalra. Ha egy kiadónak / dj-nek tetszik, amit csinálok és a közönségnek is bejön esetleg, akkor lehetek törpe, egyszemű, zöld hajú, mindegy. Ülhetek egy afrikai homokdüne melletti oázisban, ha a zeném megmozgatja a közönséget, akkor onnan is elküldhetem, és meg is találnak, akiknek fontos lehetek. A lehetőségek tulajdonképpen adottak, csak élni kell tudni velük. Ha pedig így sikerül tartani egy színvonalat, az előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mekkora sztár vagyok "külföldön", mindössze az elektronikus tánczene egy jelentős részében ismerősen cseng a nevem. Egyébként sehol sem titkolom a múltam, vagy hogy mi történt velem: akikkel dolgozom azok már mind tudják. Egyikük sem reagált negatívan, azt mondják ez a múltam része, és elfogadják.

- Azt nem tervezed, hogy külföldön telepedsz le?

- Egy időben sokszor eszembe jutott. De nem volt útlevelem, később meg végeztem egy számvetést, hogy melyik országban miért nem élnék, és az lett a vége, valami nagyon komoly dolognak kellene történnie karrierszempontból ahhoz, hogy el kelljen költözni hozzá itthonról. Európa nincs olyan messze, hogy ha kell, ne lehessen ott lenni bárhol, ahol szükséges. A csakúgy permanens jelenlét viszont elég költséges, nem érdemes minden alap nélkül beleugrani. Ráadásul a családom ugye itt él, ezért én miért akarnék máshová menni?

- Avass be, mivel foglalkozol mostanság?

- A Cool TV-n látható a Laptop Dj című műsorom, mely a világ legjobb dj-it a világ legnagyobb bulijain mutatja be. Ezzel rengeteg utazás jár, ennek köszönhetően az utóbbi időben nem voltam annyira aktív zeneileg, viszont három kontinens nagyon sok partiját láttam az elmúlt egy év 43 adásának felvételei alatt. Forgattunk Svédország és Finnország között egy hatalmas partihajó fedélzetén jégtáblák társaságában, Jordániában a Wadi Rum sivatag közepén, ahol életem egyik legvarázslatosabb hajnalában volt részem. De képtelenség lenne egyszuszra felsorolni az élményeink akár egytizedét is. Remek stáb dolgozik a műsoron, és én sosem tudok nekik elég hálás lenni a - néha embert próbálóan kemény - munkájukért.

- Esetleg lemezre nem készülsz?

- Bár túl sokat nem zenéltem mostanság, hamarosan egy nagy, digitális Shane 54 gyűjteményem jelenik meg itthon. Eddig nehezen vagy egyáltalán nem elérhető, ill. sehol meg nem jelent dalok és remixek gyűjteménye. Lesz benne vadonatúj felvétel, de letölthető lesz majd az első album digitálisan felújított változata is, amely eredetileg mix cd formájában készült, de most az összes dal egyenként is kapható majd, dj-barát változatban. Ez nagyjából 20 dalt jelent, de nem kizárt, hogy a végső, teljes verzió ennél jóval több dalt tartalmaz. Ezen kívül egy angol nyelvű poplemezen is dolgozom, amely többek között a világ minden tájáról verbuvált társszerzőket és közreműködőket vonultat majd fel. Éppen a dalszerzési fázisnál tartunk, zajlik az ötletelés, de tizenvalahány ilyen-olyan állapotú dalkezdeményem már van. Ha minden igaz, ez egy igazi Pet Shop Boys-szerű, klasszikus szintipop lemez lesz. Olyasmi, amit mindig is szerettem volna csinálni. Alkumentes, angol nyelvű dalokkal, melyek nagy részét én fogom énekelni, de rajtam kívül biztosan lesznek más hangok is az albumon. Ez most egy nagyon intenzív időszak az életemben, de bolond lennék lassítani, annyi minden történik különböző frontokon. Ha nem csinálnék mindig valamit, rosszul is érezném magam, az unalom nem az én műfajom.

Császár Előd megdöbbentő vallomása!

Hozzászólások ()
Story Női Extra
Tévéműsor
00:00 Himnusz
00:30 Lola (12)
Hirdetés
Hirdetés

Sikertelen kapcsolódás
 
  • polc.hu
  • Online ár:
  • Ft
  • Eredeti ár: Ft
  • % megtakarítás
További könyvajánlatok:
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft