Hirdetés
  Itt állok meztelen
  Itt állok meztelen

Itt állok meztelen

2013. szeptember 16., hétfő 10:28

Az igazságérzetem mindig is erősebb volt a kelleténél, gyakran nem tudtam tartani a szám, és utólag úgy gondolom, sok esetben bölcsebben tettem volna, ha hallgatok.

De az ember mégsem tud kibújni a bőréből...
A minap egy fotóművész barátommal találkoztam, aki fiatal korom óta rengeteget fotózott engem, és bátran állíthatom, szakmája egyik legjobbja. Sokat tanult emberről van szó, akinek kivételes tehetsége van hozzá, hogy mindenféle természetellenes beállítás és egyéb kényszeredett erőlködés ellenére elkapja azt a pillanatot, amely által az elkészült fotó híven tükrözi a valóságot. Imádtam vele dolgozni, mert mindig olyan légkört teremtett, amelyben természetesnek és felszabadultnak éreztem magam, és bár általában elégedetlen vagyok a végeredménnyel, az általa készített képeken kivétel nélkül csodaszépnek láttam magam. Elmondta, mostanában alig akad felkérése, kénytelen elvállalni olyan munkát is, amelyet méltatlannak érez, hiszen ma már mindenfajta képzettség és tehetség nélkül bárki felcsaphat fotósnak, aki - akár egy okostelefonnal- képet készít...
Sajnáltam őt és persze rögtön előtörtek saját hivatásommal kapcsolatos, személyes sérelmeim...

Én is bátran mondhatom, ma már bárki színésznek mondhatja magát, aki az utcáról bemegy egy castingra és beválogatják például egy sorozatba. A legszomorúbb, hogy az a generáció, aki ezeken a sorozatokon nő fel, abban a tévedésben él, hogy a szereplők valóban színészek. Kétségbeejtően felhígult a szakmánk, ma már nem számít sem diploma, sem szakmai tudás, sem a hivatás iránti alázat.

Az én korosztályom annak idején az életét tette fel rá, hogy színész legyen. Emberi sorsok dőltek el a három rostás felvételin, és hosszú éveken át keményen dolgoztunk és tanultunk, hogy elsajátítsuk a szakma alapjait. Reggelente mozgás órákra mentünk, volt balett, társastánc, vívás, lovaglás, akrobatika... Utána elméleti órák következtek, művészettörténet, költészettan, zeneórák, hangképzés, logopédia... Délutánonként színészmesterség órák voltak, és a legkiválóbb mesterek tanítottak bennünket. Aztán pedig éjszakába nyúlóan próbáltunk, dolgoztunk, hogy másnapra felkészüljünk. Szóval rengeteget kellett tanulni, elméleti és gyakorlati vizsgákra készülni, mire a tanulmányok végén a kezünkbe kaptuk az egyetemi diplomát.

Éppen ezért rettentően igazságtalannak tartom, hogy tehetséges kollégák, akik hittel és kitartással végigtanulták az egyetemi éveket, most munka és jövedelem nélkül ülnek otthon, miközben az utcáról jött emberek, akiknek semmi közük nincs a színészmesterséghez, elhalásszák előlük a lehetőségeket és még meg is élnek belőle!

Azt pedig őszintén remélem, soha nem kerülök olyan helyzetbe, hogy egy életmentő beavatkozást olyasvalaki végez el rajtam, aki sosem tanult orvosnak, csak egyszerűen kedvet kapott a mesterséghez!


Story Női Extra
Hirdetés
Hirdetés

Sikertelen kapcsolódás
 
  • polc.hu
  • Online ár:
  • Ft
  • Eredeti ár: Ft
  • % megtakarítás
További könyvajánlatok:
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft