"Mindketten gyerekek voltunk még, amikor Caramellel egymásba szerettünk, aztán hirtelen nagyon felgyorsult minden - emlékezett Eszter az ominózus interjúban. - Borzasztó intenzív időszakot töltöttünk együtt, s közben szinte felperzseltük egymást. Ketten összesen négy lemezt készítettünk, és a zenén túl is mindent együtt csináltunk. Három év alatt többet éltem, mint korábban tíz esztendő alatt! S bár fél életemet kollégiumban töltöttem, ennyire hozzám hasonlító, ilyen mély érzésű emberrel most éltem együtt először! Aztán éppen olyan váratlanul és megmagyarázhatatlanul lett vége a szerelmünknek, mint ahogyan elkezdődött. Érdekes módon nem tudtunk közbelépni, csak figyeltük, ahogyan maguktól peregnek az események. Hál' Istennek sikerült nagyon jó barátoknak maradnunk. Sokáig tartott, amíg újra nyitni tudtam a világ felé, és engedtem, hogy átmossanak az élmények. Fél évig csak dalokat és verseket írtam, amikben óhatatlanul is megjelennek az érzéseim. Eközben elfogadtam és megértettem a döntéseimet, és azt hiszem, felnőttem!"