Tudatossá válni annyit tesz, hogy gondolkozol, belátásra jutsz és mérlegelsz. Nem nagy dolgokra kérlek. Mondjuk, nem lenne eredménytelen, ha származtatnád magad valahonnan a vérségi köteléken túl. Puszta anyag lennél, akit sejtek alkotnak és eszik, alszik, jár, kel, osztán meghal. Vagy ennél kicsit többre tartod magad? Egyszerűen azért fontos, miként tekintesz arra, aki vagy, mert ebből tudod lemérni erőforrásaid helyzetét.

Elhomályosodik az ítélőképesség

Mit gondolsz, befolyásolja cselekedeteidet, hogy mire tartod képesnek magad? Tenni vagy nem tenni, rajtad múlik. Mi is hiányzik ahhoz, hogy jól érezzed magad a bőrödben? Ha lusta vagy önállóan gondolkodni, helyzetedet érzelemmentesen elemezni továbbra is mások fogják megmondani mi a tuti, és te továbbra is futsz egy szekér után, amire fogalmad sincs, miért is kéne felszállnod. Erre mondom azt, hogy valahol a napi rohanásban lemaradt a józan paraszti ész. Sodródni a mai trenddel, nálam ez annyit jelent, hogy elvesztetted szellemi vonatkozásod tudatát. Horizontálisan élsz, vertikális/szemmel nem látható kiterjedésed ott leng-lobog körülötted, mégsem veszel tudomást lelked kozmikus érintettségéről.

Leköti a figyelmedet a hiteled fizetése, a munkád, a családi kassza tartalma, a hírekben szajkózott ilyen meg olyan válság, az elhalálozás megannyi riasztó módozata, meg persze aggaszt az öregedés, folyton eszedbe jut apád nevelő célzatú mondata nagy nullaságodról, meg alkalmatlanságodról. Tudnám sorolni, ugye tisztában vagy vele?! Mérlegelés nincs, az intelligencia eltűnik, az ítélőképesség elhomályosodik, az ízlés, szellem alászáll. Ehelyett felmerül az ingerlékenység, irigység, hisztéria, szenvedély, hiszékenység, állandó félelem, indokolatlan gyűlölet, babona és bálványok. Az emberiség világhelyzete ez.

Hamvas Béla azt mondta: belső özönvíz zajlik az emberi pszichében. Igaza lett. Elborít mindent valamiféle dizájnosan csomagolt szemfényvesztés. A "szemüveget" azonban te fogadtad el és pont olyan elegáns mozdulattal le is tudod tenni. Bár erről ne szólj senkinek, mert valamiért az özönvízzel nyakon öntött tömeget irritálják a kihúzók/kiúszók. (Hogyha ő maga már elsüllyed, senki se maradjon felül.) Szeretnélek emlékeztetni arra az apróságra, hogy "ahol a figyelmed ott a világod"! Aszerint irányulnak a gondolataid, amiben hiszel, aminek figyelmeddel erőt adsz. Amikor teret engedsz magadban láthatatlan aspektusaid létének, akaratod szerint elkezdődik egy folyamat. Felvillan előtted, ki is lehetsz, mennyivel több lehetsz, mert egyébként az is vagy, mint azt eddig hitted.

Kapcsolat az Univerzummal

Rég nem gondolom, hogy a világ anyagból lett és van, mert akkor úgy kéne magamra tekintenem, mint az ősrobbanáskor szétspriccelt/kiokádott/összetört hulladékra, valamiféle űrszemétre. Hitem szerint akkor lennék csökevény, ha lemondanék a természet spirituális erőivel való kapcsolatról, a saját lelkem összeköttetéséről a Világegyetemmel és minden élővel. Az embert a Teremtőhöz kapcsoló fonal mindenkinél felbukkan, csak külön-külön kell elkapni a madzag végét. Valóban úgy élünk egymás mellett, mint a homokszemek vagy a kavicsok? Úgy vetted észre semmilyen hatást nem érsz el egy mosollyal, pár kedves szóval, szeretetteljes öleléssel?

Mélységesen hiszem, hogy a térnek, amiben élünk minden atomjának/részecskéjének szellemi tartalma, kölcsönössége és értelme van. Ezzel a dimenzióval mindenki találkozik, tapasztalja a természetben, a lélekben és a szellemben lakózó erőt. Az, hogy mit hozol ki az életedből, attól függ, mennyire látsz túl az anyagiságon, mennyire igyekszel a fénybe és kapaszkodsz bele a hazavezető/kijózanító fonalba! Amikor összekapcsolódtál, nem érzel kényszert az állandó aggódásra, nem fogod sorolgatni a sérelmeidet naphosszat. Egyszerűen a horizontális üzemmódból felemelted a tekinteted a vertikálisba. Máshol keresed a boldogulásod.

Aki arra törekszik, hogy tartalmasabb, szebb és örömtelibb élete legyen, az az ember ezzel az ideával telíti a teret maga körül, nemesedik, fölemelkedik, egyre harmonikusabb, értelmesebb, mélyebb, gazdagabb lesz. Idea nélkül teljes és szép élet nincs. Ugye a ki nem tűzött célt még Harry Potter se tudja elérni! Az Univerzum reagál, amikor megnyílsz feléje, de a te nevedben csak te tudsz nyilatkozni. Külön-külön vagyunk ezen a kiküldetésen, ezen a bolygón, ebben az életben. A fejlődés mindenki számára lehetséges. Csak rajtad múlik, hogy a tudatos gondolkozáshoz folyamodsz és ezzel gyakorlatilag jegyet veszel Noé bárkájába. (Bár rendkívül népszerű sport manapság a rafting.) A süllyedés kísértésének is van egy bája. Jó esetben tisztábban látod a fontossági sorrendjeidet és elkezdesz emlékezni saját kozmikus természetedre. Vagy, aki vagy. Nekem mindenképpen tankörtársam. Kivárom, amíg kimászol a cukormázas habokból a fényre.

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran: email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom: Hamvas Béla bármilyen könyve, és a hamvasbela.org