Meghalni tudni nem más, mint élni tudni
  Világméretű tudatbefolyásolás

Mi történik testünk halála után?

2011. március 9., szerda 11:20

A választ nem tudjuk. De már a kérdésben is benne van annak a sejtelme, hogy hordozunk Valamit, ami nem pusztulhat el.

Vagyunk, akik vagyunk

Az a felvetés, hogy testünk meghalhat, de valamilyen ismeretlen természetű/tartalmú darabkánk átlép egy másfajta létállapotba, bizonyítja, hogy képesek vagyunk egy magasabb szférát elképzelni, kigondolni, sőt egyáltalán fogalmat alkotni róla, alapvetően megkérdőjelezi saját lényünk pusztán anyagi voltát és anyagi eredetét. Valamiként részei vagyunk egy téren és időn kívüli rejtett valóságnak. Mi magunk vagyunk a transzcendens.

Persze bárki kapaszkodhat abba a sokat szajkózott tézisbe, hogy biológiai ösztönlénynek születtünk és alaptermészetünk szerint hajlamosak vagyunk az agresszivitásra, mi több gonoszságra. Akár hiszünk a reinkarnációban, akár elképzelhetetlennek tartjuk, a feltámadás gondolata, miszerint olyan lények vagyunk, akik az örökkévalóság birodalmához tartoznak, régi hagyományokra tekint vissza. Évszázadok óta tanakodunk azon - Keleten és Nyugaton -, hogy az életünknek van-e értelme, hogy fejlődésünket szolgálja ahova születünk, hogy kikkel kerülünk kapcsolatba, hogy tudatosan megalkotott és irányított törvények hatják át minden pillanatunkat.

Sok millió embernek van évszázadok óta sejtése, intuíciója, valamiféle szellemi sugallata arra nézve, kik is vagyunk. Vajon mindannyian megbolondultunk és tévutakon járunk? Akkor milliós nagyságrendű téveszmés él ezen a bolygón. Mert tömegesen keresünk válaszokat: kutatjuk hol/merre a megdönthetetlen igazság származásunkról.

Számomra az bizonyítja a lélekvándorlás létét, hogy tudok pár dolgot, amit sosem kellett tanulnom, vannak teljesen érdektelen témák számomra a világban, míg komoly figyelmet szentelek nyilván olyasmikre, melyeket tanulnom/felfedeznem elkerülhetetlen. A karmám (cselekedeteim következményei) mentén haladhatok. Úgy vélem: emlékeink, gondolataink, érzéseink, belső látásunk, képességeink, magaviseletünk, másokért tett cselekedeteink alkotják halhatatlan csomagunkat. Vagyunk, akik vagyunk.

Erőpróba itt és odaát

Ha egyszer tudatára ébredünk miféle erőkből is lettünk gyúrva, nem lesz más választásunk, mint hogy a spirituális ember útját járjuk. Pszichológiai tény, hogy ha valaki kialakít magában egy világnézetet - mondjuk a túlvilágról vagy saját valódi természetéről -, akkor a továbbiakban igyekszik ehhez a meggyőződéséhez ragaszkodni. Talán azért van ez így, mert olyan ijesztő rádöbbenni saját tudatlanságunkra. A hihető teóriák pedig megszokottságukkal segítenek elviselni a nehezen elviselhetőt, hogy semmi nem az, aminek mondták nekünk.

Elfogadom, ha valakinek megingathatatlan a hite valamiben, de spirituális kalandozásaim közben világossá vált számomra, hogy a rejtett összefüggések nem mutatkoznak azelőtt, akinek szilárd elgondolása van róluk. Valamiért tesz egy nagyot az Univerzum a tudományos bizonyíthatóságra, és folyton rákényszerít az anyaginál magasabb tudatszintről szemlélni helyzetünket. Mert erre képesek vagyunk.

Nem veszítettük el saját valódi lényegünket, csak elbizonytalanodtunk mióta szuperszervezett, versengésre programozott társadalomban kell boldogulni. Mindenki homlokán ott villog a felirat: fejlődni és gyarapodni a feladat, itt és túlvilágon. Szép erőpróba megbirkózni az ellenséges légkörrel, a haraggal és szomorúsággal, miközben az öröm és a szeretet után kutatunk. Mert zsigerileg tudjuk, ahova tartozunk - ha úgy tetszik ahonnan jöttünk - az az abszolút béke, teljes elfogadás és szeretet tere.

Embernek lenni = a fejlődés lehetősége

Az első dolog, amivel tisztában kell lennünk az, hogy több egymást átható szféra létezik, és ezeket lényegében csak energiaszintjük választja el egymástól. Földi létünk formaruháját levetve tudatosságunknak megfelelő energiamintázatú "szellemi testünkben" hazatérünk az általunk elérhető szintre. Azt olvastam Dr. Raymond Moody Élet a halál után c. könyvében, hogy túlvilágot megjárt páciensei szellemi testnek nevezték fizikai testen kívüli alakjukat. Te is fel fogod ismerni új "testedet", új környezetedet.

Némelyik asztrális szférán borzalmas körülményekre számíthatunk, máshol "paradicsomi állapotok" uralkodnak. Érdemeink szerint a megfelelő létállapotba kerülünk. Ahogy emberi létbe születésünkkor, úgy átlépésünkkor is várnak szeretteink. Ismerni fogjuk őket és minket is ismerni fognak. Igyekeznek beavatni az új élet rejtelmeibe. Folytatjuk önismereti utunkat, közben szüntelenül átjár minket az Univerzum szeretete, fénye és megújító ereje.

Magasabb szintű tudatosságot földi életeinkkel szerezhetünk lelki fejlődés által. Két élet között van lehetőség igaz képet alkotni magunkról, csak ekkor látjuk tisztán, hogy milyen feladatot vállaltunk és meddig jutottunk a megvalósításban.

Világosan átélhető, hogy a fizikai élet nem büntetés, hanem lehetőség a továbblépéshez.

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni, írj bátran: email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom:
Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-III. (2003 - Agykontroll Kft.),
Balogh Béla: A végső valóság (2008 - Új Bioenergetic Kft.)


Még több hír és érdekesség a StoryOnline-on
Meghalni tudni nem más, mint élni tudni
Te légy a főszereplő!
Címkék: gyász halál 

Hozzászólások ()
Story Női Extra
Cikkek róla
Tévéműsor
00:00 Himnusz

Sikertelen kapcsolódás
 
  • polc.hu
  • Online ár:
  • Ft
  • Eredeti ár: Ft
  • % megtakarítás
További könyvajánlatok:
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft