Annyit hallunk/olvasunk róla, hogy a szeretet a kulcs, a legfontosabb lecke életünkben. Miért is? Mert változtatnod kell önképeden. Mérhetetlenül több vagy annál, amit most hiszel magadról. Márpedig tudod, hogy aszerint irányulnak a gondolataid, amiben hiszel. Hallottad már hányszor nevezed magad napjában hülyének vagy szerencsétlennek? Ha ezt gondolod, ezt ismételgeted, ennek adsz erőt és figyelmet, akkor az is vagy. Leginkább magatehetetlen és valaki mástól érkező segítségre vársz. Maradhatsz elkeseredett, de képes vagy tudatosságoddal ezen változtatni.

Arról beszélek, hogy ideje megszeretned azt, Aki vagy! Azt mind jól tetted, hogy könyveket olvastál, spirituális előadásokra jártál, beszélgettél másokkal és ismered az ezotéria számtalan módszerét, de az információk vég nélküli gyűjtése helyett elhatározásra kéne jutnod. Itt és most leteszem a nagy esküt, hogyha életedet a szeretet alapjaira helyezed, elfogynak a kérdéseid. Szinte hallom a felkiáltást, akkor most mit is kéne csinálni? Valahol/valamikor időt és energiát rászánva, egyedül, minden körítés nélkül szembe kéne nézni önmagaddal! Nincs szebb a természetességnél! Annak kell lenned, aki Vagy, nincs miért hamis képet mutatnod, megfelelni valamilyen elvárás mennyiségnek. Minél erősebben elnyomod igazi önvalód, annál jobban nyomorgatod egyedülálló, sokszínű lényedet. Sajna jól értünk ahhoz - te is én is -, hogy sokáig dédelgessünk minden olyan tapasztalatot, amikor valaki visszautasított, megsértett, megsebzett. Ezeket a sérelmeket, bár elsőre úgy tűnhet, nem mások okozzák.

Az állandó emlegetéssel, a figyelmed erejével gyakorlatilag ezen élményeid töltését életben tartod, folyamatosan megbántod magad, míg eluralkodik rajtad a levertség, a bűntudat vagy a harag. Jó magam is leéltem pár évet abban hitben, hogy engem nem lehet szeretni, értéktelen vagyok, mert létezésem családom körében semmilyen visszhangra nem talált. Gyerekként komolyan azt hittem, engem itt felejtett valaki, mert ez a néni meg ez a bácsi annyira el volt foglalva minden mással, mint velem. Elég hosszasan éltem a mindegy, hogy vagy létállapotban. Nagyjából harmincévesen kezdtem fontos lenni önmagamnak. Egészen addig, mivel saját lényegtelenségem volt a tudatom kiindulópontja, a gondolataim törekvése megtalálta az optimális módját annak, hogy én nap mint nap ezt tapasztaljam. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy átgondoljam miért is hiszem ezt magamról? amikor erről faggatóztam, testem néhány pontján nyomást éreztem, máshol melegedést, szikrázáshoz hasonló pattogást. Vagyis az érzések lenyomata eltárolódik a testben/szervekben/sejtekben és szorongásos tartalmával ott csücsül, mint egy fekély. Van színe, szagot is áraszt, de később tapasztaltam intelligenciája tárházából nem hiányzik a hang és a beszéd.

Nem bolondultam meg, nyugodtan kérdezzed meg bármelyik testrészed, van mit mondania neked. A kérdés meddig akarod megtartani a bilincseidet/a szívfájdító tévhiteidet? A megtapasztalható valóság semleges, csupán az évek alatt te láttad el jó/ rossz, illetve helyes/helytelen címkékkel a veled történt eseményeket. Viszonyulásaid közben ugyan megtanultál eligazodni a világ dolgaiban, de hitekből/szabályokból/elvárásokból bizony szemüveg nőtt az orrodra. Vagyis semmit nem annak látsz, ami. Egyedül valódi énedből tapasztalható meg a misztérium, hogy egyszerre vagy test és szellem. Mi az, ami elválaszt attól, hogy elfogadd magad szőröstül-bőröstül? Hát ? sok mindent soroltam én is, gondolom nálad is terjedelmes a lista.

A szeretet a belépőd az Univerzumba

A világ nyugati csücskében nevelkedők számára a szeretet inkább egy érzés, mint egy erő. Ez az érzés felemelő, lehet zavaros, lehet eksztatikus, de ezen túl a szeretet rengeteg mindenre hivatott, amire az érzelmek nem. Az érzelem szó betű szerint fordítva zavart jelent. Az emóció szó ugyanis a latin emovere szóból ered, ami azt jelenti: "zavarni". Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek. Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érzelem az elme tükröződése a testben. Valahol tudatában vagy a szeretet mibenlétének, csak a sok fogalmazgatás meg stresszorok közepette korlátozott mértékben. Sokszor jut eszembe Deepak Chopra egyik mondata erről az állapotról: olyan vagy, aki látott már egy pohár vizet, de nem látta az óceánt.

A szeretetnek hatalmas ereje és áldásos hatása van. Amint elindul benned a szeretetre való törekvés szándéka, azonnal felerősödik vibrációd, elkezdesz önmagadra a szeretet szemével nézni, így természetes lesz, hogy másokat is így lássál. A szeretet spirituális dimenziójának helyreállítása azt jelenti, hogy elhagyod énedről alkotott képzeteidet, hiteidet a szeretetre való képességedről és visszaszerzed Önvalódat a határtalan szeretet tudatával együtt. Lehet feltenni az ominózus Ki vagyok én kérdést! Amint szeretettel viszonyulsz magadhoz, szavaid és cselekedeteid is ezt tükrözik, láss csodát hozzád is így fognak közelíteni! A szeretet vibrációja igen gyorsan megmutatkozik számodra az életerő, a személyiség, a testi tudatosság, az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein. Így lehetséges felfogni a Világegyetem lényegét és benne önmagad, saját rendeltetésed. Az emberi nyelv, a szavak túlságosan szegényes tartomány ahhoz képest, amilyen nyelven Isten szól hozzánk. Pont annyira kell értelmezni, mint a madarak énekét vagy a víz morajlását.

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ajánlott irodalom:
Deepak Chopra: A szeretet útja (Édesvíz Kiadó - 2002),
Deepak Chopra: Megismerni Istent (Édesvíz Kiadó - 2001),
Tolle: A most hatalma - Gyakorlati útmutató (Agykontroll Kft.),
Jonathan Robinson: Intuitív tisztánlátás azonnal (Danvantara - 2009)

"A szeretet nem kapu, hanem az, ami a kapun keresztül áramlik be ebbe a világba." Eckhart Tolle - A most hatalma