A válaszom, rendet kéne csinálnod önmagadban. A legtöbb levél, amit mostanság írtok nekem, tele van tanácstalansággal, és úgy vannak bennük a szavak egymás mellé sorakoztatva, hogy ordít belőlük az esélytelenség hite. Azt hiszed reggel, délben, este, de még álmodban is, hogy veled csakúgy megtörténnek a dolgok, átvernek, semmibe vesznek, tehetetlen vagy a csapások pedig követik egymást életed minden területén. Családi/emberi kapcsolatok, hivatásod és egészséged milliónyi problémája között úgy érzed, egy helyben jársz. Egyéni dilemmáid annyira elborítanak, hogy már el sem tudod képzelni milyen aggódás nélkül élni.

Vissza a józan paraszti észhez!

Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy mekkora erő rejlik gondolataidban. Szándékosan használtam az emlékezni szót, mert tudom, ki vagy. Ha te is tudnád milyen erők állnak rendelkezésedre, akkor nem az itt következő betűket böngésznéd, hanem csinálnád/élnéd, aki vagy. Természetesen folyamatról beszélek, mert látásmódot kell váltani az már bizonyos. Aki gondolati tartalmait irányítani tudja, a tapasztalat szintjén is változást tud előidézni életébe. Szellemi kapacitásaid hatékonyabb működtetése érdekében ismét arra buzdítlak, hogy vedd elő józan paraszti eszedet. Egyszerűen azért, mert a borúlátó megközelítésből minden sötétnek és kilátástalannak látszik, jönnek a kishitű mondatok, a halogatás, a kifogások, az aggodalmak ismételgetése. Remélem belátod, hogy ez az attitűd mennyire hátráltat, miközben szépen le is beszéled magad a cselekvésről és minden marad a régiben.

Tedd fel a kérdést: mit szeretnék? Aktív résztvevője leszel a veled történő eseményeknek, vagy a körülmények áldozatának a szerepét választod. Vagy figyeled, mi történik és alakítod jelened, vagy folyton csak morfondírozol a helyzeteiden. Akárhogy döntesz, a valóságodban pontosan az jelenik majd meg. Ennek ellenére azt állítom, nincs rossz döntés. Tisztelni tudom azt is, aki egy birkózó hozzáállásával akar küzdeni, de a magam részéről szimpatikusabb táncóraként értelmezni a Földön töltött időmet. Szépen légiesen, kecsesen suhanva követem az életem ritmusát és megtanultam nevetni a nagy igyekezet közben elkövetett csetlés-botlásokon. Mert mélységesen hiszem, hogy minden bizonytalankodás ellenére valamilyen módon a velem történő események/ a felbukkanó akadályok hasznomat szolgálják. Mire gombot varrok az aktuális helyzetre, megeshet, hogy észreveszek valami olyat magamban, amit korábban nem. A maguk módján tehát a hullámhegyek és völgyek a javunkra, a tiedre és mindenkiére válnak.

Csak az számít, most mire törekszel

Tudom, mekkora harc dúl benned. Különleges időket élünk, jelzi a változást a világméretű társadalmi elégedetlenség, a minden fontossági sorrendet átkonvertáló gazdasági válság, muszáj számot vetni azzal, hogy irányváltás szükségeltetik kisemberi és globális szinten egyaránt. A bolygó tudati tartalmához saját meggyőződéseiddel járulsz hozzá, ezért továbbra is a saját házad táján kell söprögetni. A gondolati folyamatok lecsendesítése nélkül mindig azt fogod hinni, hogy nincs neked időd ilyenekre, hogy túl sok mindent kell még tenned a boldogságodért, a belső békéig végigjárhatatlanul hosszú út vezet.

Én meg azt mondom, könnyű hagyni, hogy fizikai problémáid, kapcsolataid, a pénz és a munka kisajátítsák minden csepp figyelmed. Félelmek és aggodalmak egész tárháza vár most is, hogy lekösse a figyelmed, kétség és bizonytalanság sürget, hogy újabb tündérmeséket szövögess olyan dolgokról, amelyek rendkívül fontosnak tűnnek, de valójában teljességgel lényegtelenek. A küldetésünk a tudatos tudaton túl kezdődik. Ami pedig olyan elérhetetlennek tűnhet most, valamiféle spirituális rizsának valójában természetes részed. Semmit nem kell megtanulnod, csak elő kell húznod, vissza kell találnod hozzá, mert benned van.

A feladat olyan állapotba jutni, hogy hozzáférjél valódi természetedhez és rendelkezzél erőiddel. Minden, ami ettől elválaszt eddig a pontig eljuttatott, a folytatás a te törekvésed szerint következik. Nem számít, mennyi hibát követtél el, csakis az számít, most mire törekszel. Van-e merszed feltárni, ki vagy, korlátokat jelentő elképzeléseid mögött? Nincs más mód, el kéne fogadnod magad mindazzal együtt, ami esetleg nem tetszik. Attól a pillanattól, hogy fontos lettél magadnak, sikerül valósághű és együtt érző pillantást vetned magadra/helyzetedre. Hatalmadban áll problémamegoldóként tekinteni magadra, hogy jöhet bármi, megkeresed, miként szolgálja fejlődésedet. Te ülsz a lovon, nem pedig a helyzetek uralnak téged! Választani sosem késő.

Szerző: Kollár Zsuzsi
Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran: email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom:
Dan Millman: Rendkívüli pillanatok (Édesvíz Kiadó - 2002),
N.D.Walsch: Egységben Istennel (Édesvíz Kiadó),