Elfelejtettük, kik vagyunk

A napokban végighallgattam egy előadást, azóta visszhangszerűen felbukkan bennem a szókapcsolat: ezoterikus csacsogás. A meghirdetett téma, a Kárpát-medence földje, szent helyei és vizei, az általuk képviselt energia kevéssé került szóba, sokkal inkább a magyarság feltámadása. A hagyománykutatással foglalkozó előadó nagy szenvedéllyel beszélt arról, hogy mennyire fontos mindenkinek visszatalálni a saját szíve közepébe.

Ha jó magam mindezt az ezoterikus csacsogás szintjén teszem, a józan paraszti eszetekhez szólva azt hiszem azzal nincs baj. És igen, ismét szeretnélek ráébreszteni a magam eszközeivel arra, hogy vizsgáljad meg milyen szavak, gondolatok és programszerű szabályok uralják elmédet. "Az vagy, amit gondolsz magadról." - írta Brian Tracy, és én sokadszor emlékezetedbe idézem.

Arra most nem térnék ki, mert messze vezetne, hogy miféle erők csináltak az évszázadok alatt belőlünk tehetetlen, önmagukat jelentéktelennek, gyarlónak tartó csődtömegeket. Ez a koncepció tönkre teszi és megsemmisíti az emberi lelket. Aki ezt követi, nem lehet boldog, mert tudatában ezzel az önpusztító programmal, apátiába és teljes depresszióba süllyed.

Vajon hányan boldogok igazából?

Miről beszélek? Esténként te is hazatérsz, felgyújtod a villanyt. A többi ház, többi ablaka mögött is életek zajlanak. De vajon hány élet boldog valóban a Földön? Erkölcsről, szeretetről, kultúráról beszélünk, mindenki tisztességes, törvénykövető állampolgárnak akar látszani. Mire felnőtté válunk a szüntelen ismétléssel az agyunkba plántált információk mentén, tudjuk, mit higgyünk, mi elfogadható és mi nem. A tisztesség látszatáért aztán képesek vagyunk hazudni, csalni, elhallgatni, aminek tudata aztán belülről emészt minket, mert valamilyen részünk emlékszik valódi természetünkre, ami mentes az agressziótól, a félelemtől és Szeretet Fénye áramlik belőle. De mi ezt elfelejtettük.

Egyre több köztünk az öngyilkos, a dohányos, a rákos beteg, sőt vezető helyen állunk az alkoholizmusban is. Az állam pedig mindenütt a világon komoly bevételre tesz szert a piából és a cigarettából. Ehhez képest kevés részeg fetreng az utcákon, mert valószínűleg náluk sokkal több pénzt tud italra költeni a tisztességesnek látszó emberek garmadája. Az ablakok mögé senki nem lát be, a megfeleléshez szükséges erőfeszítéseidre senki nem kíváncsi. Hatalmas rendőri erők vigyázzák a rendet, ellátnak biztonsági, kivizsgáló és nyomozói feladatokat. Badarság hinni, hogy mindez a részegek és rendbontók miatt van. A lélektani harc egyáltalán nem ellenük folyik, hanem a külsőleg tisztességes emberek ellen.

A világ országainak általában van hadserege, miért ülnének tétlenül? Az állampolgár fizeti a felszerelést, a fegyverzet korszerűsítését, mindenféle apparátusok fenntartását. Az emberi munka az eredete a pénznek, és mindig van oka annak, amiért elveszik tőlünk, amiért egyre többet vonnak le. Nem tudni mikor kezdődött ez a harc, azt állítják a védelmünkért, az érdekünkben, de nem lehetünk semlegesek, ok mindig keletkezik az aggódásra.

Miközben félünk, van, aki finanszírozza a meg-megújuló csatározásokat, van, aki fegyvert gyárt hozzá. De közben a tisztesség látszata mögé bújva kapjuk a rizsát tudományról meg fejlődésről, kultúráról. A tudományos és technikai fejlődésről szóló zengzetek ellenére csapjainkból klóros, bűzös víz folyik. Hogyan sikerült odáig jutni, méghozzá egy felvilágosult, modern bölcs ábrázatával, hogy palackozott ivóvizet vásárolunk a közértben? Ami persze napról napra drágul.

Drága barátom, bevallottad már magadnak, hogy valami itt azért nagyon nem stimmel?

Semmi nem az, aminek mondják

Az egyik furcsaság például, hogy a tudósok közötti megegyezés (paradigma) alapján nevezzük ilyennek vagy amolyannak világunkat. Aki szerint biztosan tisztában vagyunk vele, mi miért és hogyan működik a Földön, az hazudik. A paranormálisnak nevezett, rejtett emberi képességek (például telepátia, testelhagyás, a gondolat valóságteremtő ereje) lassanként lufit fújnak a harmadik dimenziós világképünkből.

A tér és a távolság, az anyag és az energia összefüggését tisztán fizikai nézőpontból közelíteni, amikor már kísérletezés közben a tudós fizikusok is tapasztalták bizonyos szituációkban tudati minőség jelenlétét? Szóval semmi nem az, aminek látszik. Mert a körülöttünk és bennünk működő energia ránk reagál. Életminőségedet befolyásolják ezek a megalapozottnak és megdönthetetlennek nevezett információk, a te hiteid - engem meg persze az enyémek.

Balogh Béla írja: "a végső valóság után kutatva elhagyhatjuk tehát a materialista világnézet sivatagát, ahol sem a matematikai egyenletek, sem a műszerek nem vesznek tudomást a mindannyiunk életét oly nagymértékben meghatározó szeretetről és félelemről."

Ugye leginkább félelmet kelt benned is az ismeretlen?! Annak tudata, hogy fogalmad sincs róla, ki vagy, hogy milyen törvények szerint működő Univerzumban élsz, bizonytalanná tesz. És mindaddig kiszolgáltatottnak fogod hinni magad, amíg a fejedben maradsz.

Ha hiszed, ha nem, akkor is minden emberben létezik az intellektusnál magasabb fórum: a szív intelligenciája. Amint kapcsolatba lépsz belső erőforrásoddal, a Világegyetemmel lépsz kapcsolatba. Amint elkezdesz befelé figyelni, fokozatosan visszanyerheted a saját teremtő erődet, annak hatalmát, hogy alakíthatod a valóságodat. Legyen az a te paradigmaváltásod, hogy a szíveddel kezdesz látni.

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran: email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom:
Balogh Béla: A végső valóság (2008 - Új Bioenergetic Kft.),
Don Miguel Ruiz: A négy egyezség (2003 - Édesvíz Kiadó),
Clare Voyant: Ahol megáll a tudomány (2008 - szerzői magánkiadás),
Jane Roberts: Seth megszólal, Seth könyve I-II. (2001 - Édesvíz Kiadó),
Vlagyimir Megre: Oroszország zengő cédrusai V./Kik is vagyunk? (2009 - Silvana Kiadó)