Semmi nem az, ami...

Sokan kérdeztétek tőlem, hogyan lássatok neki a dolgok "átszerelésének". Az anyagi értékeket, a fizikai valóságot dicsőítő időszakban nem véletlen, hogy ennyit kell beszélni az élet magasabb szempontjairól. Ki hiszi még, hogy jókat enni, aludni és szerelmeskedni vagyunk idelent? Elfogadni és megvalósítani valódi önmagunk és életcélunk, no ezért a fejlődési folyamatért születtünk ebbe a bőrrel és szőrrel takart, két lábon járó testbe. Hat éves koromban kezdtem azon gondolkodni, miért érzem, hogy magamra hagytak egy olyan helyen, ami nagyon más, mint amilyenre homályosan emlékszem. Ahogy valódi önvalónk, a tied és az enyém is emlékszik lényegi mivoltának némely összetevőjére. A szabadságot kergetik sokan, az elfogadás és a szeretet határtalan dimenzióját. A fizikai világban, testet öltésünk következtében azonban szövetek és véredények hálózatán keresztül kell visszatalálni a Forrásba. Egyedül ennek lehetősége ad enyhülést, hogy van értelme a napi küszködésnek. Minőségi változást akkor tudsz produkálni az életedben, ha az anyagi formákon túl nézel. Ahogy már írtam korábban, az angyalokkal való ismerkedésem nagyban hozzájárult szemléletem tágulásához, kérdéseim némelyikére többször mondták, hogy... Semmi nem az, ami... A dolgok mögé nézni, szimbólumokban értelmezni a velünk történő eseményeket, egyfajta analógiás gondolkodás kifejlesztése elhozza az élet magasabb szempontú törvényszerűségeinek ismeretét, elfogadását éshogy mindezt a hétköznapi életbe miként lehet beilleszteni.

Vállalj vagy a sors által kényszerítve leszel!

Remélem nem hangzik mindez úgy, mintha osztanám az észt? Viszont tudom - és azért térek vissza többször a változás kérdésére -, hogy a legnehezebb az egész spirituális ébredésben az elménket meggyőzni a nyugalmi pozíció feladásáról. Miért is lenne jó még egy újabb adag ismeretlen kimenetelű dologgal foglalkozni? A bizonytalanságból kisülhet egyáltalán valami? Miért jobb az újraértelmezés annál a jelennél, amit ismersz és naponta mókuskerékszerűen ismételsz? Talán azért, mert ez a "farok csóválja a kutyát"-formáció. Vagy te vállalod a vezér szerepet, vagy a sors majd lökdös téged, mert az jelenti a fejlődést. Sajna ezért töltjük itt az időt. Már akkor is teszel magadért valamit, ha megvizsgálod, mi tart fogva, milyen félelmeket, milyen kifogásokat sorol az elméd. A belső figyelem kifejlesztését lehet kezdeni egy-egy kérdés feltevésével, de bármi jó, ami kimozdít a megszokott komfortzónádból. Minden lépés több a siránkozásnál! Bár annak is megvan a bája és persze az energiája, ha nyomorult csődhalmazként az áldozat szerepét választod. Képzeld el, hogy az e testedben leélt életed befejeztével elszámolsz a tetteiddel... Hosszan sorolod majd, miért nem csináltál semmit, hittél a körülményeidnek, melyek behatároltak téged, amiért sajnáltad magad 1 évig, 10 évig, 30 évig. Utólag bölcsen látni fogod mulasztásaid sorát. A "nem csinálás" következményeit.

Saját hatalmad tudata

Ne hidd, hogy rosszul tudnál belekezdeni valami újba, neked nem sikerülne, elszúrnád! Nézz körül a házad táján, most! Amíg infókat keresgélsz, kétségeid vannak, de az is egy állapot, ami elmúlik, átalakul. A bizonytalanság a tudatlanságból fakad, de amikor elhatározod, hogy életedet a félelem helyett a szeretet alapjaira helyezed, elfogynak a kérdések: tudod, mi helyes és mit érdemes mondanod. Igen, valószínűleg odáig kapsz pár pofont, elbizonytalanító mondatokat, fájdalmas helyzeteket, ezért minél kevesebb embert avass be új törekvéseidbe. Egyfajta elcsendesedés által meghallhatod belső hangod, vagy az angyalod elérhet hozzád, ráadásul nem gondolkodik a te dolgaidról egy másik fej, ami egy másik testen van, aki más tapasztalásai által más szemlélettel létezik, aki ugye nem Te vagy. Merthogy akár baráti módon, akár ellenségesen taglalja az ügyeidet másokkal, annak az energiája megérkezik hozzád. Ezt nevezem tömegelmének. Mert senki igazsága nem lesz érvényes a te valóságodra, csak és kizárólag a magadé.

Tapasztalatom szerint egyedül, befelé figyeléssel, nagy türelemmel, de az ember elkezdi uralni önmagát. Eltölt majd saját hatalmad tudata, hiszen születésed előtt ismerted az Univerzum valódi mozgatórugóit. Mélyen hiszem, hogy nem kicseszésből vagyunk ott és éljük azt, amit. Igyekezz fejlődésed irányát egyfajta ősbizalom felé terelni. Csak józan paraszti ésszel végiggondolni... Történt veled valaha olyasmi, ami nem szolgált felismeréssel számodra, ami nem tanított téged arra, hogy legközelebb másként reagálj? Az lehet, hogy fájdalmas körítése miatt a tanulnivalót nem nevezted a változtatás lehetőségének. Később majd hálával gondolsz azon személyekre, akik tanítóid voltak. Úgy tűnik, valami az Univerzumban tudja, hogy milyen események terelgetnek, mennyire vagy terhelhető, mikor találjon meg egy megoldandó helyzet? Úgy tűnik, aminek meg kell történnie, pont ott és akkor fog bennünket utolérni, amikor annak ideje van. Mert minden rendelkezésre áll a megoldásához, aztán léphetsz tovább. Jöhet a következő lépcső földi pályádon.

Kollár Zsuzsi

(Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni, írj bátran: kollar.zsuzsi@gmail.com)