2010. április 12., hétfő 07:47
A lelki egyensúlyhoz nem elegendő a szeretetre alapozott gondolkodás. Azonosítani kell, milyen félelmek befolyásolják, hogy száz százalékban elfogadd és szeresd önmagad.
Fellebben a fátyol
A lelki béke elérése szép cél. Tanácstalannak lenni és a múlt héten történtek miatt neheztelni biztos számodra is ismerős érzések. Mindaddig nem lehet célod a lelki békéd, amíg nem nyugszol bele, hogy senkinek nem célja a te nyomorgatásod. Viszont megszoktad ezt a hozzáállást, védekezel. Ha lelki békére vágysz, meg kell szabadulnod régi attitűdjeidtől, rögeszméidtől, akárcsak egy felújításra váró bútordarabnak. Bocsánat a hasonlatért: szeretek régi bútorokat lecsiszolni, felújítani, kivakarni a fa igazi eredetét a felhordott máz alól. Az évek óta beléd ivódott félelmek hasonlatosak a bútorok festékrétegéhez, valahol a fedőréteg alatt ott lapul a Te szépséged is. Nem kell semmi kozmetika, hidd el értékes és minden porcikájában szerethető embernek születtél. Ma nem érzed így, de érdemes kis gondoskodással, törődéssel, csiszolgatással, polírozással felszínre hozni. Amikor a félelmet szeretetre váltod, gyakorlatilag efféle folyamatot hajtasz végre önmagaddal. Megtisztítod magad és elfogadod minden sejted, minden arcvonásod és porcikád olyannak, amilyen. Ne törődj a félelem és a bizonytalanság rétegeivel, amelyek hosszú évek bűntudata és bírálata rád rakott. Tekints mögéjük és képzeld el a leleplezésre váró szépséget, teljességet, ami valójában vagy! Azt tudni kell, hogy nem fájdalommentes folyamatról beszélek, de végül busásan megtérül majd fáradozásod. Ha fontos vagy önmagad számára, ha merészelsz ráhagyatkozni belső bölcsességedre, belső vezetődre. Ez is egy döntés. (Az angyalok türelmesen kivárják, amíg fölnyílik a szemünk.) Amíg a gyűlölet és félelem uralja lelkedet, addig kényszeresen tovább hajszolod a boldogságodat emberekben, dolgokban és anyagokban: ezáltal újabb és újabb félelmeket gyűjtesz. De dönthetsz úgy, hogy észreveszed a szeretetet önmagadban és láss csodát: észre fogod venni másokban, másutt is! Egy mosoly a metrón, egy gyermek tiszta tekintete, egy nap a munkában: ezután mind a szeretetet idézi meg benned. Napról napra fokozódik ez az érzés, ha rászoktatod magad, hogy átláss a félelmek teremtette illúziók "festékrétegein".

A szeretet = a félelem elengedése
Jó, jó, de hogyan csináljam? Könyvek, lélekgyógyász, baráti beszélgetések, csoportterápia? Alapvetően bármilyen úton-módon indulsz, a lényeg, hogy azonosítani kell a negatív hiedelmeket, amelyek gátolják a belső harmónia elérését. Sőt, beviszik a múltat minden helyzetedbe, hiszen a tudatalattid megtalálja ezeket a mélyre ásott fájdalmakat és ezek szűrőjén keresztül veszel részt az életedben, az emlékeidre reagálsz, ezek befolyásolnak a tisztán látásban. Meddig hiszed még azt, hogy van jó és rossz helyzet? Mikor egyszerűen valamennyi helyzet alkalom a tanulásra. Tőlünk függ, hogy milyenné tesszük, mivel öntjük nyakon. A szándék sosem elhanyagolható tényező! Jelen esetben önmagad elfogadásához fontos, hogy elhatározd: megtalálod a félelmeid gócpontjait, azonosítod, valójában mi történik az életedben és miért történik mindez?! Aztán következhet a belső törvénykönyved átírása, vagyis a félelmeid kicserélése pozitív gondolatokra, megerősítésekre. A szeretet egyenlő a félelem elengedésével. Az elméd nem követhet két célt. A szeretet útja azt kívánja tőled, hogy bújj elő félelmeid védősáncai mögül.
A jövő héten részletesen megismerkedünk a félelem alapú és szeretetre alapozott gondolkodás vezéreszméivel!
Jó munkát!
Felhasznált irodalom:
Lee Jampolsky: Gyógyítsd meg az elméd (Édesvíz, 1994)
(Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni, írj bátran: kollar.zsuzsi@gmail.com)
Szólj hozzá Te is!
Ha már regisztrálva vagy, lépj be és írd meg véleményed a témáról!
Ha még nem vagy regisztrált tag, itt regisztrálhatsz!
