A jelenlegi világrend alapjaiban recseg-ropog, ez remélem nem újdonság számodra. A válság szó visszhangzik mindenhonnan. Legalább ötféle igen mélyreható válságra hívják fel a figyelmünket nap mint nap. Burjánzik a gazdasági válság, növekszik a munkanélküliség, egyre több a hontalan ember, valami rettentő baj készül a vízkészleteink kapcsán is, a Föld népességét igen nehezen látják már el energiával az ellátórendszerek, meg az élelmiszereink is inkább megbetegítenek, mint táplálnak minket és persze az a fránya globális felmelegedés, meg a rengeteg árvíz bizonyítja, hogy éghajlati válság is fenyeget. Szimbolikusan mondhatjuk azt, hogy kongatják a vészharangot a hajónkon.

Ebből mi az, ami rád vonatkozik, milyen a Te viszonyulásod a helyzethez, azzal csakis Te lehetsz tisztában. Úgy tapasztaltam újságíróként és az elmúlt tíz évben öngyógyítást célzó tanulmányaim, kutatásaim, olvasmányaim közben, hogy az emberek reakciói három csoportba oszthatók, amikor efféle Titanic-effektust kénytelenek átélni vagyis elsüllyedni látszik mindaz, amiről azt hitték/úgy vélték, hogy fontos az életben. Az egyik reakció a hangos jajveszékelés: Istenem most mi lesz velem? A második csoport, aki józanul körbejár és minden energiáját arra fordítja, hogy miként lehet mentőcsónakot építeni, míg a harmadik szentül hiszi minden jel ellenére, hogy felesleges pánikolni: ez a járgány elsüllyeszthetetlen, mert azt állították tervezői/gyártói.

A három attitűdből csak az egyik cselekvő, a többieket meggyőződése várakozó, azaz tehetetlen üzemmódra készteti. Nekik több bizonyíték kell annak belátásához, hogy változtatni kell, hogy az ő személyes kis világát mindez érinti-e egyáltalán.

Bővelkedni a szűk-ségben

Nem szeretnélek győzködni azon megállapításom igazáról, hogy ami szét akar esni, az úgyis arra a sorsra jut, és ehhez nem fog engedélyt kérni semelyikünktől. Így vagy úgy, de megszületik a változás. Miért is kéne annyira rettegni tőle? A legfontosabb kérdés: Hogyan kezeld az annyit emlegetett válságcsomagot a saját életed szintjén? Itt és most nyugodtan képzelheted magad a Titanic egyik utasának a helyébe, mert valahol te is tudod: ez a világválság már kinőtte a szőnyeg alá söpörhető mértéket.

Valahol mindenkit veszteség fenyeget! Mégis azt mondom, a te döntésed, hogy mennyire bővelkedsz a szükségek különböző formáiban. Mert az Univerzum megadja neked azt a szabadságot is, hogy bővelkedj a szükségekben, ha döntésed szerint ezzel a sok félelemmel szeretnél azonosulni! Már a szó is jelzi, hogy milyenné lesz létezésed minősége, ha gondolataidat és érzéseidet a szűk-ség befolyásolja. Képességeid határai (ha úgy tetszik erőd a cselekvésre) a félelmeid mennyiségével egyenes arányos.

Hogy másként tudjál önmagadra/helyzetedre nézni, meg kell változtatni azt a mély, belső hitet, miszerint mások - okosabbak - mondják meg neked, mi az igazság, és mi a számodra a jó és üdvözítő, mert te kicsi vagy, meg jelentéktelen, meg vak, süket és hülye. Sokan, sokféleképpen sugallták és duruzsolják most is: ők tudják a megoldást hajótörés ellen. De véletlenül nem bennük - államférfiakban, politikusokban, tudósokban, elméletekben - bízva ülünk most itt, a Titanic fedélzetén?

Tőled függ a valóságod

Azt állítják erőforrás-problémák okozzák minden bajunkat, főként a kőolajkészletek fogyatkozása. Évezredek óta rendszert követ egy másik rendszer, és mindegyik célja, hogy az Univerzumtól/saját forrásodtól/saját erődtől elhagyatottnak higgyed magad. És ez a hit tehetetlenné tesz téged. Figyeld meg másként lélegzel-e, amikor azt hiszed a hírekben hallottak/látottak bármikor veled is megtörténhetnek, mert mi van, ha?! Visszatartott lélegzeted, vállaid elmerevedése, gyomrod remegése mind jelzi, hogy reakciódban félelem, annak rezgése van jelen, hogy történhet valami, amit nem szeretnél - és ez az aggodalom nem tesz jót az energiaáramlásodnak. Konkrétan megakadsz, figyelmed a felmerült fájdalomhoz köt, és így rezonál az energiád minden olyan felmerülő téma, helyzet, szó vagy érzés alkalmával, amikor/amivel kapcsolatban fájdalom/félelem mintázata van valahol eltárolva a tested sejtjeiben.

Tőled függ, a gondolataid és érzéseid töltésétől, természetétől, hogy a válságot stresszhelyzetként éled meg, és darabokra hullottnak érzed magad, vagy a megoldásra gyúrsz. Ahogy önmagadba nézel, rátalálsz belső hangodra, amely megbízható navigátorként az önuraláshoz segít téged. Erőd tudatában pedig minden lehetőség a fejlődésre, még a turbózott irányú válságcsomag is. Függetlenül attól, hogy mennyi igaz a különböző összeesküvés-elméletekből, meg a világméretű tudatmódosításból, mindig volt valahogy és te választani fogsz a három attitűd között: pánikolsz, megoldást keresel vagy kiröhögöd a hírhozót, aki figyelmeztet valami végzetes eshetőségre. Úgy lesz, ahogy annak lennie kell. Majd küldök üdvözlő lapot, ha partot értem.

Szerző: Kollár Zsuzsi
Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran! email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom:
Gerald G. Jampolsky: Szeretet - a félelem elengedése (Édesvíz Kiadó - 2000),
Louis L. Hay: Az erő benned van (Édesvíz Kiadó - 1994).