"Az energia a figyelmet követi. Figyelj a szépre, és az elkezd terjedni." Bárbel Mohr

Megértem, ha kezdenek untatni a spirituális tartalmú szövegek azon passzusai, melyek újra és újra felhívják a figyelmedet arra, hogy te magad vagy felelős a saját helyzetedért. Azt is megértem, hogy nehezen áll össze a fejedben miként jött össze az a jelen, amit tapasztalsz, és hogyan lehetne valami szebbet és jobbat megélni. Ismét jövök a józan paraszti dumával, hiszen csak azt csomagolhatom neked mondatokba, ami az én felismerésem, ami nekem működött/működik. Nem kell hinned, csak szeretném, ha tudnád, nincs annál fontosabb, miként viszonyulsz önmagadhoz, az életedhez.

Kőbe vésték a te sorsodat vagy alakítható?

Az emberi akarat fölött senki sem uralkodik, arról is TE hozol döntést, ha összeomlassz, ha hagyod, hogy átcsapjanak feletted a hullámok, meg arról is, hogy egy állapotot megszüntetni pont annyi esélyed van, mint előidézni. A kérdés csupán az, van-e erőd hozzá. Lehetségesnek tartod-e, hogy úrrá válj a "saját szemétdombodon" - elnézést a kifejezésért.

Eszembe jut a kiskakas a meséből: a gyémántfélkrajcárt te is kikaparhatnád, ha keresnéd, lenne is esélyed. Annak a tudatosítása, hogy magad vagy boldogulásod kulcsa, szárnyakat adhat, de éppúgy tehetetlenségbe is merevíthet. Tegyél róla, hogy legyen időd azon gondolkodni, mekkora hatalom alkotni. Mert a te alkotásod az életed, amit most itt élsz, miközben olvasod a betűimet sorokba rendezve.

Akármilyen rejtélyesen hangzik, minden lehetséges, ami végigfut az agyadon, amit képes vagy elképzelni. Miért ne abban higgyél, hogy megújíthatod az életed? Ez is egy szándék, a megújulás tudatos szándéka. Ha ez képezi a gondolataid kiindulópontját, meglásd, a gondolatok törekvése úgy fogja megtalálni az optimális módot a szándék létrehozásához, mint forrásvíz a maga útját. A gondolat megvalósulásában a lélek cselekszik, az intuíció, az érzések közreműködnek, és ami a legfontosabb, a hozzáállás tisztasága. Mert a folyamatnak/változásnak könnyűnek, egyszerűnek és vidámsággal teltnek kell lennie.

Az a szép, miként bányászol ki magadból a bányász béka segge alatti valóságodból, a sok nehézségből meg félnivalóból valamiféle gyermeki lelkesedést, meg humort? A szavak töltése (vagy ha jobban tetszik az akaratunk szenvedélye) határozza meg, mennyi életenergiát, mennyi fényt tudunk magunkba fogadni. A fény pedig olyan minőség, ami felszabadít a bilincseinkből, megtisztít, átalakít és felmelegít. Az a tudat, amit a szeretet ural, nem fél semmitől és bármit lehetségesnek tart.

Kelj fel Jancsi/Marcsi!

Amikor az ember tudatát feltölti az Univerzum Fénye/Bölcsessége/Szeretete, egyszerűen tudja, hogy nincs mitől félni. Aki mentessé válik az aggodalmaktól, kétség, gyanakvás, megvetés, kritika, ítélkezés nem bomlasztja erőit, visszatér - akár egy "Kelj fel Jancsi" - saját belső középpontjába. De ehhez a transzcendens tapasztalásra méltóvá kell válni. Szóval, cselekedettel és mulasztás helyett jóságra való törekvéssel.

Itt jöhetnek ismét a képbe a múltkor taglalt földönkívüli entitások, emberszerűek meg nem emberszerűek? Sokan kérdeztétek Isten/Teremtő/Univerzum miért tesz ki bennünket ilyen támadásoknak? De miért is mentene fel? A kísértés jellegű behatások egyszerű lehetőségek arra, hogy bizonyosságot szerezz afelől, mekkora és milyen jellegű az erőd.

A lelkünk és a bennünket kitöltő/betöltő/átható fényből és szeretetből álló energia olyan erő, amivel szemben tehetetlenek esetleges támadóink. Ezért kell ébernek lenni, mit hallunk meg, milyen tartalmakat engedünk figyelmünk terébe. Mert a gondjaiba merevedett, erőitől megfosztott ember könnyű préda, azzal ellentétben, aki tudatában van a szeretet hatalmának.

Leginkább nehézkesek vagyunk, büszkeséggel, hiúsággal teltek, és azt hisszük olyan a világ körülöttünk, aminek és amilyennek látszik. De az, hogy a világ olyan is lehet, amit nem tanítottak nekünk, hogy valódi természetével minden óra minden percében szimbiózisban élünk, hihetetlenül hangzik. Olyan energiatérben élünk, ahol választásainkkal határozzuk meg életünk alakulását. Az energiát nem érdekli, miként vélekedsz róla. A "kérd és megadatik" törvényszerűség mentén működik. Ez akkor is így van, ha saját felelősséged szerepét teljességgel elutasítod vagy közömbös maradsz iránta.

Egyetlen lehetőségünk van, ha tudatosan megválogatjuk szavainkat, gondolatainkat és cselekedeteinket. Semmit sem tapasztalunk tőlünk függetlenül. Mindenhez van közünk. A figyelmünk gyakorlatilag a teremtőerőnk. Ami a fejünkben jár, amilyen gondolatokkal időt töltünk, sőt, némelyiket szüntelenül ismételjük, pont olyan a lelkivilágunk, olyan a közérzetünk, a környezetünk, a partnereink és a barátaink is bennünket tükröznek vissza. Azért élünk a Földön, hogy megtanuljuk a szeretet nyelvét.

"A szeretet a másikban meglévő forma nélküli felismerése." Eckhart Tolle

Szerző: Kollár Zsuzsi

Szívesen fórumozok is, lenne mit beszélni, de ha nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran:
email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom:
Eckhart Tolle: Csend a világ közepén (Édesvíz Kiadó - 2007)
Bárbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól (Bioenergetic Kft. -2004)