Még hányszor és mennyi forrásból kell hallanod/olvasnod, hogy határtalan lehetőségekkel rendelkezel önmagad fejlesztéséhez? Miért hinnéd, hogy nem vagy önálló és nem választhatsz szabadon? Csakis te választod a szavaidat, te döntöd el, mire figyelsz, mit hallasz meg, mit eszel, milyen munkát végzel, hol élsz és kivel. Felelősséged tudatában ideje belátni csakis te szorítod korlátok közé magadat. Értem én, hogy olyan titokzatos mi végre élünk a földön, és a felébredésnek fokozatai vannak. Persze, magad döntesz arról is, mikor lesznek gondjaid lehetőségek a tanulásra/a változtatásra. Nem fizikai tested halála jelenti számodra a legnagyobb veszélyt, hanem annak módja, ahogyan élsz! Minden egyes lélegzetvétellel döntesz, az érzelmeid, a hiedelmeid mind bizonyos frekvenciával rendelkeznek, néha csak úgy kapkodod a levegőt! Hosszan tudnád sorolni életedben milyen stresszfaktorok szerepelnek. Ismerős állapot ragaszkodni cselekedeteid okaihoz?

Előbb vagy utóbb rádöbbensz, hogy mekkora befolyással bír a múltadban, főként gyerekkorban történt események elszenvedése, vagy akár vétlen végignézése. Találnod kell egy hajtóerőt, mert állandó ösztönzésre van szükség a múltad átvizsgálásához. Saját tapasztalatból beszélek, muszáj találnod magadban ösztönző erőt, egy célt, ami minden nap ott lebeg a szemed előtt és nagyon fontos, egyre fontosabb. Akadályból meg kifogásból tele a padlás, ezt eddig is tudtad! Ha mégis unod sorolgatni mitől olyan szar neked az élet, miért haragszol a testvéredre, meg mit vétett ellened az anyád, akkor ideje új nézőpontot találni.

Mit szólsz ahhoz például, hogy minden helyzet jó valamire. A kibillenés mindig arra hívja fel a figyelmet, hogy az a szó, hangnem, szituáció bizony valamilyen töltést jelent számodra. A legérdekesebb megfigyelésem ezzel kapcsolatban az volt, hogy teljesen ismeretlen emberek viselkedése is ki tudott borítani, vagyis az információ a fontos nem igazán az, hogy kitől kapod. Elcsípett rádióinterjú, egy filmjelenet, hangos szóváltás valamelyik ablak mögül jelezheti, mi fáj. Mert a múltad befolyása alatt semmi sem fog változni, a megszokások uralnak és ugyanazt ismételgeted a szavak és a cselekedetek szintjén. Véleményeket és hiteket is követhetsz, akár egy életen át. Az életben tapasztalt helyzeteid viszont csak akkor jelentenek valamit, ha megérted, ami történt miért is történt.

Az a fontos, amit megtanulsz

Teljesen közömbös mennyi könyvet olvastál, hogy apád alkoholista volt és terrorizálta a családot, hogy hány diplomát szereztél iskolai éveid alatt és vettél-e házat, kocsit magadnak. Csak az számít, hogy ma mennyit értesz általuk a Világmindenségb?l és a benne betöltött szerepedről. Közelebb jutottál annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy ki vagy te? Ha nem törekszel ennek megértésére a legjobb esetben elvesztegeted az életed. Szenvedésed és nyomorúságod elsődleges forrása, hogy nem azt követed, aki vagy. A lelked szava helyett a félelmeidet, a hiányaidat követed. Igen, születtél egy családba (jobb esetben), történtek veled események. Ez a "táptalaj" akármilyen útravalót adott eljuttatott odáig, aki ma olvasod ezt a cikket. A fejlődés képessége benned van, apád-anyád bizonyosan nem tudatosan igyekezett rombolni cselekedeteivel, szavaival a te önbecsülésed. Most az vagy, akinek hiszed magad. Tudatod tartalma határozza meg mire vagy képes. A félelmeid túlsúlya esetén összeszorult gyomorral és szapora légzéssel kínlódod végig a napjaidat. Hidd el a fejed zavar össze, a szíved soha. Talán már érted miért foglalkoznak a spirituális tanítások annyit az úttal, ami a fejedből a szívedbe vezet. Biztos vagyok benne, hogy te is rátalálsz arra, amire szükséged van.

Emlékeztetlek a célra, amit ha nem fogalmazol meg, akkor nem is fogod elérni. A saját szívembe eljutottam, a tiédbe neked kell. Bevallom hosszú ideig foglalkoztam a szüleimtől kapott "szeretet-csomaggal" és még ma is tudok türelmetlenséget, kibillenést érezni szavaiktól, de már tudom mit jelent az, alkalmazkodni, de úgy, hogy többé ne adjam fel magam, mint azelőtt. Valahogyan kiszenvedtem a megállapítást, hogy a körülmények (veszteségek, anyagi hiányok, múltbéli cselekedetek) nem határozzák meg, aki vagyok és a szeretetre való képességemet, szerethetőségemet sem. Kezembe vettem az életem alakítását. Emlékszem mennyi bántást kaptam, hányszor hibáztam, de mindebből az a fontos, amit megtanultam. Mai tudásom pedig kijelöli jelenem választásait. Elszántsággal és sok önfegyelemmel fejlődésre törekszem. És te?

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ajánlott irodalom: Deepak Chopra: Az élet hét törvénye (Édesvíz Kiadó - 2007),
Gerald G. Jampolsky: Megbocsátás (Édesvíz - 2001),
James Redfield: Mennyei prófécia - Gyakorlati útmutató (Alexandra - 2005).