Tegyem vagy ne tegyem? És mikor kezdjek hozzá? Mit tegyek, hogy uraljam a bennem zajló folyamatokat, hogy átlássam, miért kerülök ilyen vagy olyan helyzetekbe? Ha felmerült már benned hasonló dilemma, jó helyen vagy és nem véletlenül olvasod most soraimat. Akár hiszed, akár nem a veled történő eseményeknek - amit szeretném, ha fejlődésnek tekintenél - saját ritmusuk van és nem hasonlít tematikájában senki máséhoz. A lényegét tekintve mégis összefoglalhatók azok a területek, melyek mentén éljük az életünket Timbuktutól a Tűzföldön át akár a te házadig. Szerintem mindennek már tökéletesen tudatában vagy, de "ismétlés a tudás anyja"...

1. Ki vagyok én? Mi végre élek a földön? Mi életem célja?
2. Kik a szüleim, miért őket választottam? Milyen attitűdöt örököltem tőlük?
3. Miként viszonyulok embertársaimhoz, barátaimhoz? Milyen a párkapcsolatom, a szerelmi életem?
4. Milyen munkát válasszak? Szakmámat lelkesedéssel végzem vagy mindent rendeljek alá a pénzkeresés mértékének? Hogyan áramlik hozzám a pénz?
5. Milyen szemléletmódot választottam? Spirituális vagy realista?
6. Miként viszonyulok a testemhez? Mit teszek az egészségem (test-lélek-szellem) érdekében?
7. Milyen életfilozófia vagy belső meggyőződés szerint élek? Képes vagyok azt tenni másokkal, úgy viszonyulni hozzájuk, ahogy fordítva is elvárnám? Miként viszonyulok a bolygó élőlényeihez?

Önkép-Emberi kapcsolatok / Család-Munka / Karrier-Egészség-Pénz

Eme aprócska felsorolás annyi tanulnivalót ad számunkra, annyi kacskaringót és annyi örömet jelent, amennyi bőven elég mindenki számára halála pillanatáig. Ehhez képest csupán kétféle ember él a földön, aki foglalkozik önmagával, a helyzetével és aki nem akar, vagy tud változtatni azon a meggyőződésén, hogy az ő lehetőségeit a körülményei bizony behatárolják. Az egyik berendezkedik a kényelmes életre, maga köré rendezi szép komfortosan a mindennapokat, jókat eszik, alszik, szerelmeskedik, a másikunk - te is meg én is közéjük tartozol - úgy hiszi, hogy ennél magasabb rendű céllal élünk itt a Földön és történnek velünk a dolgok úgy, ahogy. A "miért" kezdetű kérdések kutatását néha hatalmas lendülettel tesszük, máskor legyőzve érezzük magunkat a mindennapi tapasztalások által. A velünk történő események okainak tisztázása elkerülhetetlen, de mindennek megvan az ideje. Ahogy ideje van a vetésnek és ideje a lefekvésnek, a gyermek születésének pont ilyen saját üteme van fejlődésünknek, érzékszerveink finomodásának, hogy elfogadjuk az Univerzum jótékony terelgetését. Az ipari civilizáció korában élő ember a sietségre van programozva, hogy a rengeteg impulzus közül nehogy lemaradjunk valamiről. Ehhez képest még mindig "a lassan járj, tovább érsz" mondás igazságára hívom fel a figyelmet. Pontosabban a saját ritmusod üteme a számodra legmegfelelőbb. Nincs miért rohannod, nem maradsz le semmiről!

Tipikus emberi vonás, hogy görcsösen akarjuk megmondani, egyszerűen tudni, mikor és hogyan érjük el a végeredményt, ám a megoldáshoz vezető utat szívesen kihagynánk, pedig ott a lényeg, abban a fejlődés. Vagyunk annyira arrogánsak, hogy a Kozmosznak is mi akarunk parancsolni! A vicc az, hogy pontosan és szépen sorban meg is kapjuk, amit rendeltünk, csak kérdés mennyiben és hogyan szolgálta ez a mi építkezésünket, a valóságunkat? Vajon tudhatjuk, hogy mi a jó nekünk? Mindaddig, amíg a benned zajló folyamatokra nem tudsz úgy tekinteni, mint a lehető legépítőbb eseményekre, melyek történhettek veled, amíg nem vagy hálás azért, aki vagy és azért ahol tartasz, addig az állapotig csupa ellenállást tapasztalsz magadban, belül. Beavatásod az emberi lét rejtelmeibe várat magára, ha türelmetlen vagy, ha nem dolgozol következetesen a helyzeteid okának felkutatásán. De nem maradsz le semmiről, minden pont úgy és pont akkor áll a rendelkezésedre, ahogy arra megérettél, ahogy annak ideje van. A türelem akaratod egyfajta átadása, amivel elismered te is része vagy az Univerzumnak. Rezgésszinted határozza meg, hol tartasz az önmagadhoz vezető úton. Ahogy egy keleti tanító mondja: véges léted teljes átalakítása elvezet végtelen Énedhez. Keressed ezt az utat, ne légy türelmetlen!

Nem az a csoda, hogy az Univerzum teljesíti az ember akaratát, hanem az, ha te beteljesíted, elfogadod, aláveted magad annak a célnak, amiért születtél. Pont abban az ütemben, ahogy arra alkalmas vagy, te és senki más!

Bajtársi együttérzéssel: Kollár Zsuzsi

(Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni, írj bátran: kollar.zsuzsi@gmail.com)