"Az elmúlt pár napban biztosan sokan hallottak arról a szomorú tényről, hogy Gábor és én már nem alkotunk egy párt. Ezzel kapcsolatban nagyon sok fórumon megszólaltattak, ahol elmondtam a véleményem, miszerint rosszul esett, amit tett, hisz anélkül, hogy személyesen végleg pontot tett volna a kapcsolatunk végére, s békében, barátságban a színfalak mögött váltunk volna el, élő adásban jelentette be a számomra döbbenetes hírt.

Tény, hogy valóban nagyon kevés időnk jutott egymásra, de ha valaki hosszú távú kapcsolatban gondolkodik, nem az elmúlt 3 kurta hónap termését lobogtatva fogja magyarázni a problémát. Éreztük mindketten, hogy beszélnünk kell a dolgainkról.

Azon a bizonyos vasárnap le is ültünk, ahol elmondtuk egymásnak, mit érzünk, s hogy hol lehetne javítani a kapcsolatunkon. Amikor megkérdeztem, hogy szeret-e még, nagy megdöbbenésemre azt válaszolta, NEM! Majd hozzátette: 'Ne gondolj semmi rosszra, ez egy kapcsolatban teljesen normális (mármint az a tény, hogy a szerelem hullámzóan van jelen: pár hónapig lángol, aztán évekig nem), és nem kell bepánikolnod a hír hallatán, a szeretet megmaradt'. Ettől a pillanattól kezdve tanácstalanul ültem, vártam a halálosztó pillanatot, vártam a végleges döntését. - Várhattam - Nem mondott semmit, pedig kérdeztem tőle, hogy innentől kezdve mit szeretne tőlem. Nem kaptam választ. Nem mondta ki azt, hogy vége, bár mind a ketten célozgattunk rá, de a kérdés nyitva maradt! A kocsiban ülve is arról beszélgettünk, hogyan lehetne jobbá tenni az egészet, majd búcsúzáskor HOSSZASAN CSÓKOLÓZTUNK. (Kérdezem én: így cselekszik valaki, ha állítása szerint lezárta a kapcsolatát?)

Az ezt követő pár napban nagyon sokat rágódtam a problémáinkon. Próbáltam megoldást találni arra, hogy a rengeteg munkám ellenére minél több időt tudjunk együtt tölteni, mivel ő ezt hiányolta. Terveztem az estét, amit együtt tölthettünk volna, de Gábor lemondta a "randinkat", mert inkább egy hölgy ismerősével ment vacsorázni. Bár megkérdezte, hogy ez zavar-e. Hmm!

Ezután pénteken kaptam egy telefonhívást egy újságírótól, aki arról érdeklődött, miért szakítottunk. Így értesültem a kapcsolatunk végéről, nem volt szemtől-szembe kimondva a szakítás. Elnézést kérek mindenkitől, de nekem a puszta célozgatás nem egyértelmű, ezért gondolhattam azt, hogy a kapcsolatunk még megmenthető. A mostani pillanattól kezdve nem nyilatkozom többet ez ügyben. Ez a dolog csak és kizárólag kettőnkre tartozik, s nem érzem úgy, hogy ez olyan horderejű hír lenne, ami mindenkit érint és érdekel, ezért választottam ezt a kommunikációs csatornát. Közszereplő vagyok és tudom, hogy ezeket a dolgokat is el kell viselnem, de Én is emberből vagyok, szívvel érzek. Idő kell, amíg teljesen tisztába teszem a dolgokat magamban. Nagyon sajnálom, ha ennyire megbántottam Gábort. Bocsánatot kérek és további sok boldogságot kívánok neki. Nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, s folytatni ezt az adok-kapok játékot. Természetesen értesítettem Gábort erről a közleményről, és felajánlottam neki, hogy itt reagálhat. Tisztelettel: Dér Heni"

Ha Heni írását az eredeti formában is meg szeretnéd nézni, kattints!