2010. szeptember 3., péntek 15:30
Azt mondják, nincs annál nagyobb tragédia, mint amikor egy szülő eltemeti a gyerekét. Andy Vajna a poklok poklát is megjárta az elmúlt években, mégis mindig újra tudta kezdeni. Élete legnagyobb tragédiáiról csak ritkán, kivételes alkalmakkor beszél, a BEST-tel azonban kivételt tett.
BEST: A magyarokra sokszor mondják, depressziós nép. Ha baj ér bennünket, hajlamosak vagyunk feladni. Önt nem ilyen fából faragták. Hiszen fia halála, majd a betegsége megviselte, ám talpra állt, újabb és újabb nagyszabású terveket kovácsol és megvalósítja álmait. Mi segíti ebben?
Andy Vajna: Az ember a nagy túlélő. Megszületünk és elindulunk az úton, a következő állomás az, hogy elveszítjük a szüleinket, majd mi következnénk. Nekem úgy hozta a sors, hogy eközben elveszítettem a fiamat. Úgy gondolom, mindenki magában hordja a sebeit. Gondoljon, a holokausztot vagy az orosz fogolytáborokat túlélőkre, akik újra tudták kezdeni az életüket, mert volt céljuk, ám azért a sebek megmaradtak.
BEST: Egy gyermek elvesztése talán feldolgozhatatlan.
A.V.: A fiam meghalt, de állandóan bennem él, nem akarom soha elfelejteni?
A megrázóan őszinte vallomás további részletei a megújult BEST magazin legfrissebb számában!