- Első regénye, az Ítélet című krimi megjelenésekor azt mondta, azért írta meg, hogy elmondhassa a világról azt is, amiről híradósként hallgatnia kellett. Adja magát a kérdés: miért írta meg a Love Story-t?

- Már az Ítéletben is fontos szerepe van a férfiak és nők viszonyának. Úgy látom, hogy a világot a férfiak rendezték be, a nők pedig megpróbálnak alkalmazkodni, több-kevesebb sikerrel. A Love Story az, ami a címe. Két ember szerelme, viszonya. Rendkívül egyenlőtlen viszonya. Szoktam ismerőseimet kérdezgetni, vajon sok jó házasságot ismernek-e. A válasz általában az, hogy nem.

- De miért? Miért olyan pokoli a házasságok többsége?

- Gyakran látom, a vak is látja, hogy két ember egyszerűen nem illik össze. Mindenki látja, csak ők nem. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést, miért vannak együtt? Mi elől menekülnek egymáshoz? Ebben a történetben is csak nehezen derül ki, miért is szereti a lány a férfit. Végül is biztosak vagyunk-e abban, hogy a monogámia az egyetlen út? Az állatok közül kevés monogám. Tegye fel a kezét, aki sosem vágyott másra, mint a párjára. Nem kell a megcsalásnak megtörténnie, a vágy elég. Amit persze esetenként vagy többnyire legyőz a félelem, a szánalom vagy a konvenciók hada. Persze az is gyakori, hogy két össze nem illő ember végül egymásra talál. A Love Story erről szól, bár itt fájdalmas az egymásra találás.

- A regény címe ismerős. Erich Segal világsikert aratott vele, a könyvből készült film, pedig az egyik legnagyobb filmsiker volt.

- Aki a könyvemet elolvassa, észreveszi majd, hogy nem csak a címe ismerős. Szándékosan nyúltam a "klasszikus" Love Storyhoz, Segal kisregénye adja a kereteit, ám a történet 2010 Magyarországán játszódik, egy magyar lány és egy magyar fiú különös kapcsolatáról és az őket körülvevő világról szól: főnökökről, brókerekről, bajtársakról, szülőkről, orvosokról.

- Visszaköszön az is, hogy a szerelmes történet a férfi szemszögéből van elmesélve.

- Így van. Mostanában a legtöbb szerelmes regényt nők írják nőknek, és a bennük szereplő férfiakat gyakran ábrázolják olyannak, amilyennek nőként látni szeretnék őket. De a férfiak nem ilyenek. Az én Love Storymban szereplő férfi egyszerűen nem érti, miért kellene elérzékenyülnie, helyzeteket átéreznie, mert érzelmi intelligenciája nulla. És amikor rájön, mekkorát hibázott, már késő.

- Miért?

-  Mert a férfiak nem olyanok, mint a nők hiszik. Sokan megpróbálnak megfelelni annak a szerepnek, azoknak az érzelmi elvárásoknak, amiket a nők állítanak velük szemben, de belül általában valami nagyon más van, gyakran sokkal kevesebb. Ha nem is olyan kevés, mint Olivérben, a regény főhősében.

- Önben mennyi van?

- Nézze, semmi okom, hogy hazudjak. Azt gondolom magamról, hogy ebben a tekintetben átlagos férfi vagyok. Gyakran kényszerített rá az élet, hogy megjátsszam magam, mert nem fogadták volna el az őszinteségemet. Baj, ha valaki nem lehet olyan, amilyen, mert a konvenciók nem engedik. Mégis mára mindennél többre tartom az őszinteséget. Talán, mert már megengedhetem magamnak.

- Van esélye egy nőnek, hogy "betörjön" egy ilyen férfit?

- Van! De nagyon kell akarni és nagyon sok mindenről kell lemondani. Van remény! Bár előfordulhat, hogy mire a férfi észhez tér, már késő. És ennek megfelelők az első reakciók is. Volt, aki haragudott rám, mert nem akart szembesülni azzal, hogy ő is így él. Egy másik ismerősömet megkérdeztem, milyen a könyv, azt válaszolta fogalma sincs, mert végig bőgte.

- Ön szerelmes?

- Igen. Szerelmes vagyok a feleségembe, és hálás vagyok neki azért, hogy együtt tud élni velem, meg az őszinteséggel, ami gyakran fájdalmas. Bár kettőnk közül még mindig ő utálja jobban a hazugságot.

- Kinek ajánlja a könyvet?

- Nőknek, akik többet akarnak tudni a férfiakról és férfiaknak, akik szeretnék tudni, nincsenek egyedül. Mindenkinek, aki kíváncsi egy mai történetre, mai hősökkel, örök problémákkal.