Hirdetés
  Széthullóban Görög Zita családja
  Elhunyt Madaras József

Básti Juli: "Fogadd el a megváltoztathatatlant"

2007. április 25., szerda 07:30

"Kislányként sokat láttam a dívákat, akik - noha generációkat éltek át; nem akartak idősebbekké, esetleg kevésbé tetszetősebbekké válni. Elhatároztam: ha én színész leszek, forradalmat csinálok!"

Hirdetés

TALÁLKOZÁS

Véletlenül

A kicsi üzletközpont papír és írószer boltjában. Pár hónapja. Örömmel, mert Básti Juli természetes,kedves és őszinte. És, mert szinte gyerekkortól ismerjük egymást, noha ritkán beszélgettünk hosszasan. Remekül nézett ki. Kezében élelmiszerrel megpakolt zacskók, - még beugrott borítékért, faxpapírért és hegyezőért.

"Hogy vagy?" "Hogy vagy?" "A gyerekek? Hány évesek?" "Marci huszonöt éves, jaj, most költözött el, de persze sokszor jön haza! Samu is már tíz éves, Dávid pedig nyolc..." "Tamás? (Puskás Tamás színész - rendező-színházigazgató, Juli férje) Jól van?" "Mindannyian jól vagyunk." Hamar befejeztük a beszélgetést, hiszen rajtunk kívül csak az eladó volt a kicsi boltban - éppen közöttünk állt, a pult mögött...

A Nemzeti Színházban

Ezt már előre egyeztettük. Szomory Dezső: Hermelin című darabját próbálták éppen. Beültem a nézőtérre és figyeltem Julit, aki Lukács Antónia figuráját ízlelgette, s hallgatta Balikó Tamás rendezői elképzelését. Arra gondoltam; Básti Julival színházba lehet csalogatni a legújabb néző-nemzedéket is.

Amikor átálltak a következő jelenetre, bementünk az öltözőbe. Az öltöztető jött be, és egy pár fekete,fűzős, magas sarkú, hegyes orrú cipőt lóbált a kezében. Aztán ki is ment, mert igen, Julinak igaza van: valójában kicsi sarkú, gömbölyű orrú cipőt kért... Beszélgetni kezdtünk.

- Ma már ritkán járok színházba. Korábban majdnem mindent megnéztem. Téged - szerencsémre - szinte az összes darabban láttalak. Mostanában talán a székek nem olyan kényelmesek. Az előadások - tisztelet a kivételnek - sem kötnek úgy le, mint évekkel ezelőtt...
- Ne felejtsd el: mi is változtunk...
- Te jársz színházba?
- Nem... nincs időm... de, azért nyolc-tíz előadást mégis csak megnézek egy évben. És tizenöt-tizennyolc estét a színpadon töltök minden hónapban! Tavaly három bemutatóm volt, idén is. Ennyi éppen jó. Emlékszem; Marci miatt állandó -, és szörnyű lelkifurdalásban éltem. Majdnem minden este játszottam, rengeteget próbáltunk, vagy éppenséggel utaztunk a Katona József Színház társulatával.
- Szédületes szakmai- és közönség sikersorozatot éltetek meg. Te már harminchat évesen Kossuth-díjat kaptál, és nem szállt fejedbe a dicsőség. És micsoda karakterekbe bújtál! Mindig ámultam: női hiúságodat félretetted a szerepek kedvéért. Filmen, színházban. Megtörtént, hogy ifjú,ragyogó nőként visszereket ragasztottál a lábadra, és néha a lelkedre is...
- Tudod, kislányként sokat láttam a dívákat, akik - noha generációkat éltek át - képtelenek voltak a színpadon küllemet váltani, nem akartak idősebbekké, esetleg kevésbé tetszetősebbekké válni. Elhatároztam: ha én színész leszek, forradalmat csinálok! Kaposváron, majd Budapesten a Katonában minden lehetőséget meg is kaptam erre. Pontosabban: az agyunkat, az idegrendszerünket szétszedve, boncolva készültünk egy-egy bemutatóra. Milyen lelkiállapotban születik a szó, a mondat? Elemeztük a szöveget. Minden mögöttes szösszenetről tudnunk kellett, gondolkodnunk róla. Engem mind a mai napig ez a hozzáállás vonz, ez izgat. Erre mindig kapható vagyok. Mindig a munka számít.
- Ennek ellenére, annyi év után eljöttél a Katona József Színházból!
- Játszottam ott már mindent: gyereket, lányt, szeretőt, anyát. Legszebb, legfantasztikusabb éveimet éltem azzal a társulattal. És persze a legfájdalmasabbakat is...
- Kivel tudtál beszélgetni erről?
- Tamással mindig. Ő született optimista, akárcsak a szülei. A gyerekeket imádja. Képzeld, már húsz éves korunkban, a főiskolán is találkoztunk. Pár hétig. Utána ismét összejöttünk. Ennek éppen huszonkét éve...

A parkolóban

Mert már kell menni a gyerekekért. És akkor ugye, kedden, ahogy megbeszéltük; megnézem a Mesél a bécsi erdő című darabban, a jövő héten pedig a Vidám Színpadon. Miért sántikál? Ínhúzódás. Csak klumpában tud járni. A március 15-i fellépésen történt. Rémes emlék: reszkettek a színpadon.

Telefonon

- Szia, jót beszélgettünk! Tényleg jó volt. De, kérlek, hogy amit erről és arról mondtam, azt nehogy leírd! Hiszen ezekről soha nem szóltam korábban, és most sem szeretnék.
- Persze, megértelek. Viszont, akkor még kérdezek! Még mindig olyan fergetegesen táncolsz, mint amikor egyszer találkoztunk a banketten , a Katonában?
- Imádok táncolni most is, de annak a bulinak már húsz éve! Ötvenévesen már nem tudok olyan gyorsan.
- Tina Turner még hatvan körül is tud.
- Azért van belőle csak egy.
- Mit sportolsz?
- A kick box aerobictól vállszalag szakadást kaptam, aztán az erdőben futottam a kutyával. Most pedig beszereztem egy futópadot - otthon edzek.
- Gyerekekkel mik a programok?
- Együtt játszunk, olvasunk, sétálgatunk. Fogócskázunk: én vagyok a ház.
- Milyen rendszabályok születtek: televíziózás és internet kapcsán?
- Nincs tévézés hét közben. Hét végén egy-egy film, ha nézhetőnek ítéljük meg. Samu szokott internetezni, az autókat nézi. Nem minden nap teheti, és fél óránál nem többet.

Bölcsesség

- Kényszeres tevékenységeid - evés, mániás tisztaság, vásárlás és így tovább - vannak?
- Nincsenek.
- Mi az, amit magadnak mondogatsz, tanácsolsz?
- Nyugi. Ezt mondom. És, hogy : fogadd el a megváltoztathatatlant.

Baló Júlia

Básti Juli:

Story Női Extra
Cikkek róla
Tévéműsor
Hirdetés
Hirdetés

Sikertelen kapcsolódás
 
  • polc.hu
  • Online ár:
  • Ft
  • Eredeti ár: Ft
  • % megtakarítás
További könyvajánlatok:
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft