Amikor Szarka László jelentkezett a Megasztárba, álmában sem gondolta, hogy még a döntők elindulása előtt ő lesz az egyedüli énekesjelölt, akinek heteken belül  fellépése lesz. Vélhetően csupán arra vágyott, hogy egyetlen egyszer közönség elé állhasson, elénekelhesse az általa angolnak vélt halandzsanyelven begyakorolt dalát, és majd otthon büszkén újságolja: voltam a tévében.

Néhány hét alatt azonban nagyot fordult a világ, a férfi fellépésére rengetegen elmentek, mindenki megismerte a nevét, és szinte nincs, aki ne tudná, ki az, mi az a bikicsunáj.

A jelenség, amelyen először mosolyogtunk, azonban mindenképpen elgondolkodtató. Bikicsunáj-fogyasztókká váltunk? És ha igen, miért? Mi pluszt tehet hozzá az életünkhöz ez az egyszerű, tehetségtelen biztonsági őr, aki azt sem veszi észre, hogy közönsége nem vele, hanem rajta nevet. Valóban ennyire igénytelenek lettünk, hogy számos program közül éppen Bikicsunáj fellépését véljük a legvonzóbbnak? Vagy csak egyszerűen gonoszak vagyunk? Élvezzük, hogy ott áll előttünk egy szerencsétlen, akit megnézünk, és akinek tehetségtelensége mellett középszerű életünk rögtön sikertörténetnek tűnik. Viszonyítási pontot keresünk, ennél mi is jobbak vagyunk - gondoljuk... és nem tudjuk kiverni a fejünkből: "bikicsunáj, vicsáj".

Hogy mi lesz Szarka László sorsa? Vélhetően ugyanaz, mint az egykori valóságshow-szereplőké? 3 perc hírnév után visszatér oda, ahonnan jött, ám miután megtapasztalta a "vélt csillogást", elhiszi, többet ér, mint a többiek, de tehetségtelensége okán nem tud kitörni. Szokványtörténet.

Érdekesebb ennél az, hogy mi lesz velünk? Bikicsunáj történetével nem csupán az ő pszichéje torzul -  legutóbb azt nyilatkozta, hogy a magyar sikerek után külföldön is megmutatja magát -, hanem a miénk is. Az, hogy Szarka László műsorba kerülhetett, és - ad absurdum - színpadra állhatott, nem éppen vonzó világ képét vetíti elénk. Bikicsunáj sztárolása a tehetségtelenség, a butaság és ostobaság dicsőítése.

A ököritófülpösi biztonsági őr produkcióját a legnagyobb közösségi portálon több ezren "lájkolták". De vajon elgondolkozunk azon, mire is mondjuk, hogy tetszik? Ha ez tendencia, akkor előbb-utóbb többezres rajongótábora lesz a "Rossz a helyesírásunk, és erre büszkék vagyunk" vagy a "Szépirodalmat olvasni ciki" egyelőre csak képzeletbeli csoportoknak.