Találj társat az új évben! KLIKK és regisztrálj az új társkeresőre, a Storyrandira!

(x)

Best: Mekkorák a lányai?
B. L.: Októberben lesznek 13 évesek. Már nagyok, de én még mindig kicsiknek látom őket. Szeretem nézni, ahogy hülyéskednek, nevetnek, olyan igazi gyerekek. Egyébként pedig jól neveltek, kiválóan tanulnak, mindig jó a kedvűek, és ez a legfontosabb.

Best: Harminckét évesen lett apa. Ilyennek képzelte?
B. L.: Soha nem gondolkodtam azon, hogy milyen szülő lesz belőlem, nem készültem az apaságra. Amikor a feleségem terhes lett és megtudtam, hogy ikreket vár, azon drukkoltam, hogy mind a kettő lány legyen. Hogy miért? A lányok társaságában valahogy mindig jobban éreztem és érzem magam. Egy-két srácot kivéve azt mondhatom, hogy a lányok még barátnak is jobbak.
Meg aztán tudtam, hogy egy apának egyszer rá kell döbbennie, mi lett a fiából, ez pedig azt jelentette volna, hogy magammal nézek szembe. Erre pedig képtelen lettem volna.

Best: Az édesapja 74 évig élt, de ön egyszer azt mondta, nem akarja ezt a kort megélni. Miért?
B. L.: Az öregkor nagyon meg tudja alázni az embert, ezt édesapám példájából tudom. Méltatlan volt, ahogy az utolsó öt évét leélte.  Az egészsége megromlott, először az egyik, utána a másik szemére is megvakult. Ennek ellenére soha nem hallottam őt panaszkodni.

Ha most eldönthetné, mit mondana, meddig szeretne élni?
B. L.: Még mondjuk öt évig. Ötvenéves koromig.

Az nem túl sok.
B. L.: Elfáradtam, érzem a koromat. Amíg a szívemmel nem lettem beteg, az égvilágon semmi bajon nem volt. Ez öt évvel ezelőtt volt. Addig nem éreztem fáradságot, levertséget, de azóta minden másképp van. Gyógyszereket kell szednem, nem sportolhatok aktívan, félévente járok ellenőrzésre, vigyáznom kell magamra.

Az nem árt a szívének, hogy végig ugrál és énekel egy-egy koncertet?
B. L.: akkor érzem a legjobban magam.

Szokott a halálra gondolni?
B. L.: Amikor gyerek voltam, féltem, s ezért nagyon foglalkoztatott. Mi van akkor, amikor az ember már nincsen, hova kerül? Emlékszem, két-három éves lehettem és elég gyakran hatalmába kerített egy furcsa érzés. Ilyenkor mindig a halálról gondolkodtam, és mindig elkezdett vibrálni, zsizsegni az agyam. Furcsa állapot volt, de szerettem.

Egyéves volt, amikor Ukrajnából a szüleivel Kisvárdára költöztek, majd Budapestre jött zenét tanulni? Hogy emlékszik vissza erre?
B. L.: A zenészbarátaimmal egy évig egy VIII. kerületi üzlethelyiségben laktunk. Se fürdőszobánk, se vécénk nem volt. Mindenféle kézbesítési munkát elvállaltam, csak hogy megéljek.

Miért kezdett tanult teológiát?
B. L.: Érdekelt a Biblia, a művészettörténet, a filozófia, amit ott tanítanak. Azért, hogy teológiára járhassak, még arra is vállalkoztam, hogy felnőtt fejjel megkeresztelkedtem. Annak idején ugyanis ez a Szovjetunióban nem volt sem divat, sem szokás.

Miért hagyta abba az iskolát?
B. L.: Amikor jöttek a kötelező templomi szertartások, ahhoz már nem volt kedvem.

Hisz Istenben?
B. L.: Az emberekben hiszek, meg amit mondanak, azt is elhiszem. Istenben nem hiszek, hitetlen, kételkedő ember vagyok.