- Pár éve Lola egészen váratlanul érkezett az életetekbe. Nem rémültél meg?
- Valóban, nálunk az "összeismerkedünk, együtt élünk, összeházasodunk, eldöntjük, hogy gyermekünk lesz, próbálkozunk, és megszületik a baba" sorrend felborult. De jól alakult így is, nincs okom panaszra. Annak idején meg sem fordult a fejünkben, hogy elfutunk a "feladat" elől. Fél napig ízlelget­tük az örömhírt, aztán a logisztikai kérdésekre koncentráltunk. Hiszen egy angol férfi és egy magyar nő közös gyermekéről volt szó, aki Brüsszelben jött a világra - szóval volt mit szervezni. A jóisten vagy a sors viszonylag korán küldött nekünk egy jelet, hogy mi valóban és hosszú távon összetartozunk. Ez pedig óriási ajándék.

- Nem merült fel bennetek, hogy a baba születése után otthon maradsz?
- Egy ideig otthon is maradtam. De amellett hogy a lányom a legnagyobb kincsem, számomra az újságírói és az édesanyai hivatás egyaránt fontos. Ezért aztán a férjem, Alex sem várta el tőlem, hogy hosszú időre föladjam a munkámat, de azt is elfogadta volna, ha az ellenkezőjét érzem. Szerencsére a munkám nagy részét otthonról is el tudtam végezni, Lola apukája pedig kivette a részét a családi, otthoni feladatokból. És ez azóta is így van. Ám az esetek kilencven százalékában én főzök, mert szeretek, de tudom, hogy ha véletlenül egész nap be vagyok osztva, reggeltől estig rohanok, és későn érek haza, akkor sem fognak éhen halni, és Lola időben ágyba kerül.

- Három ország közül miért éppen Magyar­országot választottátok?
- Brüsszelben gyakran volt honvágyam, de a munka feledtette velem. Amikor azonban Lola megszületett, felerősödött a család, a régi jó barátok hiánya. Az sem volt ideális, hogy olyan munkát végzek egy pici gyerek mellett, ami sok utazással jár. Hiába mondott föl Alex a munkahelyén és dolgozott otthonról, vagy fogadtunk fel egy dadust, aki a családunk részévé vált, úgy éreztük, ez így nincs rendjén. Nem akartam lemaradni a lányom fontos első pillanatairól: az első lépésekről, szavakról. Hiába volt szakmailag érdekes a feladat, akkor és ott nem ez volt a legfontosabb része az életemnek. Ezért úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk - valamelyikünk hazájába. Végül Budapest mellett tettük le a voksunkat, mert itt Alex is és én is meg tudtuk találni a helyünket.

(Folytatás a Maximában!)