Ezt valóban egészséges lélekkel nem lehet megétreni, aki nem érezte nem fogja soha tudni. Én sem, hála az égnek. Nem szabad bántani őket, de az biztos kezelni kell. Irigylem Enikő alakját, s tudom én nem lennék képes lemondani a csokiról, vagy egy bögre kakaóról, s valószínű 47 évesen sem fogok így kinézni, büszke lehet magára, ő nem beteg, lelkileg labilisabb, rettenentesen küzd saját magáért, a fiatalságért, de az elmúlt 25 éve a színészi pályán bizonyítja a tehetségét.

"Kedves" bucimanci! Az ilyen mértékű ostobaságra csak egy valamit tudok mondani : Nem magyarázhatom el ezt az érzést annak, aki nem ismeri! Kár, hogy nem ezzel kezdtem... Egyébként nem ismersz, nem tudhatod milyen lelki okok váltották ki ezt nálam, és a többi hozzám hasonló embernél. Engem nem szerettek, nem támogattak soha, nagyon sokáig bántalmaztak fizikailag és lelkileg egyaránt. Kihasználtak, megaláztak, a saját családom dobott el magától. Sosem neveltek, nem törődtek velem. Tudod te mit jelent valójában szeretet nélkül felnőni? Tudod mit jelent mikor a problémáidat (amiket az ember a szüleivel kellene hogy megbeszéljen) én csak a pappal és az ingyenes lelkisegély vonalon tudtam megbeszélni? És ezek tényleg a legenyhébb dolgok. Nem akartam ilyen problémákkal küzdeni, észrevétlenül alakult ki. De ezt egy magadfajta talán soha nem is fogja megérteni...Talán ha kevesebb hozzád hasnoló ember lenne, akkor nem lenne ennyi beteg sem! Gondolkodj mielőtt ilyen baromságot írsz! Ennyire nem hiszel a karmában? Egyszer rád is visszaüt! sziszka11! Neked pedig köszönöm! A támogatásodat is és azt is, hogy mered vállalni! Ha összefogunk győzünk! Kedves anorexiások, bulimiások, és/vagy gyógyultak akik olvassák ezt a cikket és a kommenteket! Nem hagyhatjuk, hogy a bucimanci féle idióták ártsanak nekünk!

Maximálisan egyet értek Serpetine-vel! Én 170 cm vagyok. 30 éves koromig 47 kg voltam, bár rengeteget ettem. Ez tényleg genetikailag igy van, mert anyukám, testvéreim is ilyen vékonyak. Akkor történt egy óriási lelki trauma az életemben, 58 kg lettem, de ezt még kordában tudtam tartani heti 4 edzéssel. Aztán jött egy gerincsérv, majd még hat, s a rengeteg szteroid hatására 86 kg lettem! Nagy nehezen visszafogytam 74 kilóra, de állandó evési zavarral küzdöttem. Valóban ölni tudtam volna néha a kajáért! és tényleg mindegy volt, mit eszem, és tényleg addig ettem, amig előttem volt. Viszont képtelen voltam hányni! Most az ellenkezőjét csinálom: napokig nem eszem, léböjtölök. Én legalábbis igy nevezem. Mozogni nagyon korlátozottan tudok csak, nincs már kemény edzés, pedig valamikor versenysportoló voltam. A koplalással sikerült egy hónap alatt 66 kilóra fogynom, de érzem, erőm végén járok. És bizony elcsábulok néha. Emiatt persze jön az önvád, depresszió, stb. Ha nekem 10 évvel ezelőtt valaki ezt mondja, amikor még cérnavékonyka voltam, s egyetlen az edzőteremben, aki hizni ment oda, kiröhögöm. Szóval: ne ítélj, hogy ne itéltethess! Nagyon-nagyon sok ember szenved valamilyen pszichés alapon nyugvó táplálkozási problémával ugy, hogy még nem is tud róla. Csak becsülni tudom azt, aki nyiltan meri vállalni. Ha szinész, középleti szereplő, stb., ha nem!

Ez a nő csak nyávog egy baja van sose volt szép nő?

Serpentine kedves! Gyakorold még az értő olvasást, ráérsz, csak 19 éves vagy! Aztán ismét olvasd el mit írt Hanett27 és talán meg is érted.A kommented szerint éppen te küzdesz funkcionális analfabétizmussal, aminek a jelentését valószínűleg nem is ismered, de jól hangzik. Ha te 19 évesen 8 éve küzdesz a bulimiával, az anyádék szégyene. Már akkor, 11 éves korodban észre kellett volna venniük, hogy baj van veled.De egyébként ez a hibbantság, ami betegséggé válik, valóban lelki eredetű.Mert irigylitek a sok kapanyél alakú, virgácslábú modellt, olyanok akartok lenni, akin meg van két deka hús és nem a csontzene hallatszik, ha végigmennek az utcán, akkor arra azt mondjátok, hogy vágásérett disznó.Azt hiszitek szépek vagytok a gizda semmi csontvázra feszülő hullaszín bőrötökkel, aztán mikor már a halálotokon vagytok, akkor sipákoltok, hogy jaj, milyen beteg vagyok, hízni szeretnék, mert meghalok! Akár a tévében a gólyafészek fejű kiscsaj.A minap volt róla cikk.Egyik nap hízott két kilót, másnap ugyanennyit fogyott, és nincs rajta három deka hús se.Na ezen gondolkodj és tanuld meg elfogadni magad, aztán nem leszel se bulimiás, se anorexiás nem leszel nyelőcső-aneurizmás se a rengeteg okádástól, amit magadra kényszerítesz.Ha stresszes vagy, menj futni, vagy csinálj valamit.Nem kell zabálni, aztán meg okádni.Vagy ha zabálni kell, zabáljatok, de aztán nem kell a hülye szöveg a lelkifuriról, hogy jajj, most bálna leszek...Igen! Ha kieszed a hűtőt, bálna leszel.Ne edd ki, vagy ha igen, akkor mikor televagy, ne okádni menj, hanem futni vagy cajgázni.És lemegy a feszkó is.Vagy ordítsd ki magadból mi bajod, de az se hátrány, ha leülsz beszélni valakivel, mert nem hiszem hogy a világ csücskében egy tanyán egyedül tengődsz és nincs kinek kibeszéni magad.Csak könnyebb azt mondani, hogy jajj, beteg vagyok, de nem megyek ám dokihoz, mert akkor meg gyógyulok és ki fog sajnálni?

Szerintem Ő a Nő! Szeretnék negyvenen túl így kinézni....

Nekem nagyon szimpatikus,nagyon kedvelem a férjével egyutt.Ne bántsátok,mindenki maga tudja az életét.

Ja, és a túl a negyvenen úgy igazabb, hogy köel az ötvenhez.Mert a 47 év az már inkább ötvenhez közeli, negyvenen túl a 42-43 évesek neve, már bocs.

Még ma is bulimiás szerintem. Csak rá kell nézni.

Ennek a nőnek saját magán kívül vajon van más gondolata?

Kezdem kicsit unni Détár enikő pszichés problémáit.Ez a nő két lábon járó tankönyv.Miért nem kezelteti ki magát az interjúzás helyett?akkor talán elmúlnának az önértékelési zavarai, belátná, hogy a külsőség nem a világ teteje még akkor sem, ha színész valaki és vannak sokkal fontosabb dolgok, mint az, hogy heti hányszor volt kondizni, hány nyilatkozatot nyomott le és a pénzhajhászásnál is vannak fontosabb dolgok az életben.Nem kell hat munkahely, tévé, szinkron, színház, hakni, ördög tudja mi és nem kell attól rettegni, hogy ha véletlenül egy hétig nincs előtérben, mert beteg, akkor nem kiváncsi rá a kutya se.Egyáltalán: a színészet a munkája, ettől még nem kell állandóan a köztudatban szerepelni.sok kollégája példáját velehtné magáénak, élnek átlag életet és mégis dolgoznak, van munkájuk, egyebük.Csak nem idegbetegek.

Hanett27! Mondjak valamit cicám? 19 éves vagyok, 8 éve szenvedek az evési zavarokkal! És nem az érdekelt sosem h "hány centi a derekam" és nem is bolodnultam meg, ahogy te állítod a hozzánk hasonló emberekről! Nagyon komoly lelki okai vannak annak, ha valaki beteg lesz! És csak annyit tudok mondani, h éld át te is! Tudd meg milyen érzés nap mint nap az életedért küzdeni! Mert ez az! És ha csak 1x nem figyelsz oda magadra a hullaházban végzed! Neked meg a hozzád hasonló funkcionális analfabétáknak üzenem, hogy GONDOLKODJANAK MÁR MIELŐTT BÁRMILYEN OSTOBASÁGOT IS ÍRNAK!!!

volt már depressziós, volt bulímiás... még valami jövő hétre? Ahelyett hogy hálát adna a sorsnak a hosszú házasságáért, és két egészséges szép gyerekéért, a sikeres munkájáért....

Más is vesztett el családtagokat,állást,otthont,mégsem lett bulimiás. Nem értem ezeket az ismert embereket,talán jódolgukban bolondulnak meg. Az élet megy tovább,és nem hiszem,hogy az a legfontosabb benne,hogy hány centi legyen a derekam. Ezek az emberek nem tudnak örülni semminek.

Ez a nő kicsit habókos, nem szép, de csinos és jó színész.

Azt hittem már kimerítette a magamutogatás eszköztárát, de nem! Csak van újabb baromság amivel címlapra tud kerülni, ha már a tehetsége erre nem képes.

Kedves Enikő, mit tenne ha nem lenne munkája? 3 családtagja meghalna egy év alatt. Akkor sem lehet feladni meg mindennap sírni. Legyen már elégedett magával nem irányíthatunk sajnos mindent.Ja és lefogyni sem sikerül Bumm megáll a föld na nem!

Én mondjuk nem tudnék hányni... Pedig néha jó lenne...