Hirdetés
  Hadas Kriszta este tízkor bugyiban ugrál a kanapén?
  Horribilis telefonszámlát fizet Détár Enikő

Dr. Domján László: "Küldetésnek érzem a tanítást"

2010. január 1., péntek 08:00

Dr. Domján László neve, arca egyáltalán nem ismeretlen azok számára, akik az elmúlt két évtizedben valamikor elvégezték az Agykontroll tanfolyamot. S ez idő alatt nyilván azok is látták valamelyik televízió-csatornán, vagy olvastak vele készült beszélgetést, akiktől nagyon távol áll ez az önfejlesztő, önsegítő módszer. Laci és csapata emberek ezreinek segített megváltoztatni, jobbá tenni az életét 1990 óta.

Hirdetés

Akik rendszeresen olvassák a StoryOnline nagyinterjúit, tudhatják, mennyi művész mesélt már a módszer hatékonyságáról. Archívumunkban több közismert ember is elismerően nyilatkozott az Agykontrollról. Ebben az esztendőben ugyanis több olyan beszélgetést is készítettem a hazai szórakoztatóipar szereplőivel, akik teljesen váratlanul, minden előzetes kérdés nélkül tárták a nagyközönség elé, mennyire fontosnak tartják a mentális teremtést. A környezetemben több kolléga és családtag is elvégezte a tanfolyamot, én azonban valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek, holott a könyveiket kíváncsiságból mindig elolvastam. Innen tudtam, hogy ha valaki az elmúlt években azt válaszolta egy "hogy vagy?" kérdésre, hogy "egyre jobban", az csakis agykontrollos lehet, hiszen ez az ő jelmondatuk. Nyilván tisztában voltam vele, ki az a Domján, de valahogy nem keresztezték egymást soha az útjaink. Másfél hónappal ez előttig...

Éppen Szalay Ádámmal, a TV2 Napló című műsorának főszerkesztő-riporterével beszélgettem, aki az interjú után elhívott egy Agykontroll-klubba, ahol alkalmi vendégként jelent meg, Domján László beszélgetőpartnereként. Ekkor határoztam el, hogy interjút kérek tőle. Nem sokkal az ünnepek előtt, hetedik kerületi központjukba adott randevút. Amint beléptem az irodába, már tette is elém az előre kikészített, nekem szánt ajándékokat. Egy könyvet, illetve az Agykontroll CD-t, Szebb életért címmel. Akarva-akaratlanul a dallistára tévedt a szemem, ahol a 11 nóta közül az albumot záró "Egyre jobban" tűnt fel elsőként.

- Nocsak?... (kérdezem) Mára egyfajta himnusz lett az Agykontroll jelmondatból? Ráadásul amint látom, ennek a szövegét is Te írtad.

- Nem himnusz ez, hanem egy egyszerű kis nóta, ami az élet lényegét foglalja össze, hogy fejlődnünk kell. Ez a dolgunk, azért vagyunk itt, hogy fejlettebben menjünk "haza" a végén.

- Ha már fejlődésnél tartunk, Te mennyit fejlődtél az elmúlt két évtizedben?

-
A húsz év legnagyobb nyeresége számomra, hogy nagyon mély nyugalom alakult ki bennem.

- Ez azt jelenti, hogy nem lehet felidegesíteni?

- Nem. Semmivel sem. Régebben persze ez nem így volt. Húsz évvel ezelőtt szorongó voltam. Sikeres, de szorongó. Most meg baromi nyugodt vagyok és sikeres.

- Miért szorongtál régen?

-
Szinte mindenért. A mamámtól örököltem ezt a szokást. Ő egy nagyon aggódó ember, most 93 éves, matematika-fizika szakos nyugdíjas tanárnő. Sokszor aggodalommal tekint a világra. Talán azért is, mert pici korában szegények voltak a szülei. Hogy életben maradjon, a Vöröskereszt kivitte őt Hollandiába és Belgiumba. Elszakították a szüleitől, s nyilván ezért alakult ki benne ez az aggódó-szorongó magatartás. Heten vagyunk testvérek. A nagyobb gyerekek inkább papám hatása alatt voltak, a kisebbek pedig a mamám tulajdonságait örökölték. Így én is, mivel a hatodik gyerek voltam a családban.

- Ha annak idején, 1987-ben nem hagy el a feleséged, talán nem Te lettél volna az, aki Magyarországra hozza az Agykontrollt?

-
Ezt nem lehet tudni. Akkor mindenesetre nagyon megviselt ez a magánéleti válság. A feleségem beleszeretett valakibe, s tönkrement a házasságunk. Akkor arra gondoltam, ha már ekkorát változott az életem, minden szempontból változzon igazán nagyot. Abban az időszakban az Országos Reumatológiai Intézet megbecsült belgyógyásza, és reumatológus szakorvosa voltam. Az orvostudomány kandidátusa címet is megszereztem, tudományos fokozatom volt, ami azt jelentette, hogy ha nem csinálok semmit, néhány éven belül akkor is valószínűleg osztályvezető-főorvos lettem volna, ami Magyarországon az orvosi világban a karrier csúcsa. Ugyanakkor, miután bekövetkezett ez a szerencsétlen magánéleti változás, azzal akartam foglalkozni, amihez igazán értek. Ez pedig nem más volt, mint szerkezetek feltalálása. Mérnöki vénám van. Ha mondasz nekem valamilyen szerkezeti problémát, akkor egy héten belül egy jó ötletet, két héten belül egy nagyon jó ötletet, egy hónapon belül pedig egy különlegesen jó ötletet fogok neked szállítani. Született is négy szabadalmazott találmányom, jobbára orvosi műszerek. Éppen ezért azt gondoltam, elmegyek egy magyar, vagy külföldi orvosi műszerfejlesztő céghez ezzel a tudással, s a kreativitásomból fogok élni. Amikor felmondtam az ORFI-ban, úgy néztek rám, mint egy hülyére. Mert amikor valaki valóban finisben van, és ott hagy csapot-papot, az nem ésszerű. Legalábbis egy józan gondolkodású ember számára. Próbálkoztam több helyen, de sehol nem kaptam állást. A gyerekeimet és magamat addig magánrendeléssel tartottam el. 1989 januárjában pedig váratlanul betoppant az életembe az Agykontroll. Ausztráliában élő, matematika-fizika szakos tanárnő nővérem küldte el a könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy Lacikám, tudom, hogy hihetetlen, mégis igaz. Néhány oldal után ki akartam dobni a kötetet, mert egyre hihetetlenebb dolgokat olvastam benne. Még hogy a képzeletünkkel befolyásoljuk sorsunk alakulását? Micsoda hülyeség ez?  - mondtam akkor.

"Belebetegedtem a válásba. Valósággal összeroppantam"

- Álljunk meg egy picit a történetben! Már azelőtt is szorongtál, mielőtt elhagyott a feleséged?

- Igen, hiszen ilyen volt az alaptermészetem.

- Nem gondolod, hogy gyakorlatilag ezzel vonzottad be a történteket?

-
Érdekes gondolat, ez így még soha nem merült fel bennem. Nem hinném, mert nem olyan szinten szorongtam, hogy reggeltől estig a kezemet tördeltem. De kétségtelen, hogy aggodalomra hajlamos lelki alkatot hoztam magammal a gyerekkoromból. Talán jobb lett volna a kapcsolatunk, ha nincs ez a tulajdonságom. Nézd, ha már ilyen intim dolgokról beszélünk, akkor elárulom, hogy már a megismerkedésünkkor elkövettem egy hibát. 23 éves koromban szerettem bele a volt feleségembe egy társaságban. Nagyon megtetszett, elhívtam korcsolyázni, sokat találkoztunk, s egyszer, egy teázóban azt mondtam neki valamire, hogy "ez olyan nyilvánvaló, mint az, hogy szeretlek". Elpirult, és őszintén elmondta, hogy ő viszont nem szeret engem. Mondtam, ez pech. Utána beszélgettünk arról, hogy találkozzunk-e még. Ő aztán tanácsot kért egy pap barátunktól, hogy nem szemétség-e, ha továbbra is találkozik velem. Mert ugyan nem szeret, de nagyon jól érzi magát a társaságomban. A pap barátunk pedig azt mondta, hogy miért lenne szemétség, találkozzunk nyugodtan. Idővel aztán ő is úgy érezte, hogy belém szeretett. A lényeg azonban, hogy egy nagyon ingatag alapra épült a házasságunk, ami 11 év múlva véget is ért. Akkor szeretett bele igazán valakibe.

- Hogyan élted meg a válást?

-
Belebetegedtem. Begyulladtak az izületeim, alig tudtam járni. Az ORFI-ban a munkatársak szívták le a váladékot az ízületeimből. Összeroppantam. Akkor gyógyultam meg, amikor meg tudtam neki bocsátani. Alfában elbúcsúztam tőle. Azt mondtam, oké, megértelek, megbocsátok. Légy boldog, isten áldjon. De ez három évvel később történt. A válásom idején még nem ismertem az Agykontrollt. Csak később jöttem rá, hogy a testi egészséghez mennyire fontos az, hogy a lelkünkben béke és nyugalom legyen. Számomra a rendszeres relaxálás hozta meg a mély nyugalmat.

- Minden nap relaxálsz?

-
Igen. Reggel, ébredés után, és este, elalvás előtt. Ha éjjel felébredek valamiért, és nem tudok aludni, olyankor behunyom a szemem, tetőtől-talpig ellazulok, és különböző célokat programozok. Majd egyszer csak elalszom.

- Hogyan látod, húsz év elteltével, miként viszonyul az Agykontrollhoz a hazai társadalom?

-
Azok az emberek, akik végig ülték az Agykontrollt, tudják, hogy nem butaság. Akik nem végeztek tanfolyamot, azoknak egy része még mindig elvarázsolt marhaságnak tartja a módszert. De hozzáteszem: a világ legrangosabb orvosegyetemén, a Harvardon néhány éve már működik egy kiegészítő orvoslás-tanszék, ahol ugyanazt tanítják, amit idehaza mi is. Az ellazulást, az ellazult állapotban történő képzelődés gyógyító, immunrendszer-erősítő hatását. Ahogy múltak az évek, egyre jobban alátámasztotta a tudomány az oktatásainkat. Aki tájékozott, tudja, hogy tényleg működik a módszerünk. Vannak persze olyan dolgok, amelyek sokaknál még ma is kiverik a biztosítékot. Ilyen például a hatodik érzék, a telepátia, de ezek is létező jelenségek. Az okos ember pedig kiaknázza a létező jelenségekben kínálkozó lehetőséget. Például, ha valaki megtetszik, fel tudom hívni magamra a figyelmét, vagy állásinterjú esetén meg tudom növelni az esélyeimet. Vagy a veszélyt is előre meg lehet érezni. Van egy budapesti agykontrollos, Domokos Gabriellának hívják, akinek a sok gyakorlás következtében különlegesen jól működik a hatodik érzéke. Tapasztalatait meg is írta könyvben. Tavaly nyáron felhívtam, és elmeséltem neki, hogy nagyon kellene egy holland ismerősöm telefonszáma, de sehol nem találom. Kértem, hogy nézze meg alfában. Öt perc múlva visszahívott, lediktálta a telefonszámot, tárcsáztam, és stimmelt. Vagy volt egy srác, aki felhívta Gabit, hogy nézze már meg, mi a papája betegsége. Megjegyzem, számtalan beteg ember életét mentette meg ez a lány pontos diagnózissal a szemem láttára. Mondta Gabi, hogy látja, épp most fejezték be a hasi műtétet a papán, de szóljanak gyorsan a sebésznek, mert benne maradt a szervezetében egy törlőrongy. A srác rohant az orvosi szobába, hogy elnézést főorvos úr, de egy budapesti agykontrollos lány úgy látja, benne maradt egy törlőrongy a papám hasában. Az orvosok kinevették, hogy ez milyen abszurd dolog. A főorvos üzente is a "nagyokos lánynak", hogy nyugodjon meg, nem maradt bent semmi, minden rendben van. Délután rosszul lett a beteg, elvitték CT-re, ahol pontosan kirajzolódott egy törlőrongy a hasában, rohantak is vele azonnal a műtőbe. Tehát a hatodik érzék igenis működik. Tudom, hogy sokan misztikus és tudománytalan dolognak hiszik, de akkor is létezik. Nem tudom, láttad-e, kering az interneten egy nagyon érdekes előadás egy agykutató nőről, dr. Jill Bolte Taylorról, aki a Harvard egyetemen dolgozott. Ez a nő agyvérzést kapott, a bal agyféltekében alakult ki egy golflabda méretű vérrög. A bal agyfélteke leállt emiatt, csak a jobb agyfélteke funkcionált. Viszont hihetetlen örömöt érzett. Teljesen abszurd volt, hogy egy agyvérzés közben euforikus boldogság lett rajta úrrá. Azt érezte, hogy mindennel és mindenkivel összekapcsolódik, hiszen végső soron energialények vagyunk. Pontosan ennek, a minket mindenkivel és mindennel összekapcsoló jobb agyféltekének az edzése hozza elő a hatodik érzéket. Azok a képzelet-gyakorlatok, amelyeket az Agykontroll tanfolyamon végzünk, a jobb agyféltekét izmosítja. Ugyanis a mi kultúránkban, ami egy nagyon racionális kultúra, a képzelődő jobb agyfélteke ellustul, bizonyos értelemben elsatnyul. A gyakorlatok segítségével előhozzuk a hatodik érzéket, ami mindenféle megérzést elősegít. Mindenképp egy hasznos képesség. Csizmazia Margit győri asszony például két ismerősének is meg tudta mondani alfában, hogy hol lyukadt ki a vízvezeték cső, ott ástak le a kertben, nem kellett napokig kutatni. Ez is a hatodik érzék hatása.

"Meg akartam változtatni a magyar emberek gondolkodásmódját"

-  Amikor elkezdted ezt az egészet húsz évvel ezelőtt, mit vizualizáltál magadnak? Azt, amilyen életet most élsz?

- Igen.

- Minden bejött?

- A lényeg bejött. Nekem az volt a célkitűzésem - még ha ez illetlenül nagyzolónak is tűnik -, hogy minél nagyobb mértékben meg tudjam változtatni a magyar emberek gondolkodásmódját. Hogy merjenek célokat kitűzni maguk elé, és gondolkodjanak pozitívabban. A magyar gondolkodás ugyanis eléggé pesszimista. Gondolj csak arra, hogyan mulat a magyar ember. Ilyeneket énekel, hogy "beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig élek már..." Közép-Amerikában egymás mellett van két ország, Costa Rica és Nicaragua. Costa Ricában ha valami jó dolog történik az emberrel, azt mondják, hogy ezért érdemes élni. Nicaraguában pedig, hogy ezért érdemes meghalni. Costa Ricát Közép-Amerika Svájcaként emlegetik, vagyis egy viszonylag prosperáló ország. Nicaragua viszont alapvető gondokkal küszködik. Tehát az emberek gondolkodásmódja alapvetően befolyásolja egy nép életét, sorsának alakulását. És ezt ma már a kvantumfizikusok is állítják. Az emberi tudat ugyanis még anyagi folyamatokat is befolyásol. Visszatérve tehát, az volt a célom, hogy minél több embernek megtanítsuk ezt a hasznos önsegítő módszert. Segítsek nekik megérteni, hogy érdemes megoldáscentrikusan élni. Mert mindenki kap pofonokat az élettől, csak nem mindegy, hogyan áll hozzájuk.

- Magad is kaptál az elmúlt húsz évben, a válásodat követően is?

- Hajjaj! Bizony hoztam rossz döntéseket, annak ellenére, hogy ismerem az Agykontrollt. Voltak melléfogásaim és veszteségeim a két évtized során. De ez mind a lecke része. Attól függ minden, hogyan állunk hozzá. Lehet úgy is hozzáállni, hogy búskomor leszek, és reggeltől-estig sírdogálok. Vagy azt mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ha tegyük fel, 1987-ben alkoholista lettem volna, mert elhagyott a feleségem, minden barátom azt mondta volna, hogy érthető, hiszen szegény Lacinak tönkrement a házassága, ezért alkoholba fojtja a bánatát. Viszont, ha akkor ezt teszem, ma nem tanítanám az Agykontrollt, és anyagi szempontból sem lennék ennyire sikeres. Azt gondolom, egy csapást is lehet haszonra fordítani. A fájdalmat arra használtam, hogy hajtson, és erőt adjon egy új területen. Igaz, hogy kicsit munkamániás lettem az elmúlt évtizedekben, picit talán túlzásba vittem a dolgot, mert 1990. október 20-a óta szinte minden hétvégén tanítok. És gyakran előfordult, hogy hétköznap is volt tanfolyam. Ha idehaza nyáron szünetet tartottunk, akkor épp külföldön voltam továbbképzésen, vagy előadásokat tartottam az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Nyugat-Európában.

- Mi hajt még ennyi idő után?

- Azok a visszajelzések, amelyeket naponta kapok. Amikor azt írják, hogy a módszerünknek köszönhetően meggyógyultak, pedig már lemondtak róluk. Nemrég Győrött tartottam tanfolyamot. Ott volt ismétlőként egy 19 éves lány, Panni, aki régebben kábítószeres volt, a heroin rabja. Aki egy kicsit is jártas a témában, tudja, hogy a heroin maga a pokol, őrült erős függőséget okoz. A mamája elhozta két éve Agykontrollra. Gyökeresen megváltozott az élete. Régebben úgy mutatkozott be a pszichiátrián, hogy Panni vagyok 16 éves és heroinfüggő. Most úgy mutatkozik be, hogy Panni vagyok, 19 éves, és imádok élni. Ha ilyen visszajelzéseket kapsz, az hajt előre az úton. Ráadásul ez egy nagyon egyszerű tudás, nem bonyolult. Pofonegyszerű az Agykontroll, bárki meg tudja tanulni. Olyan, mint egy barkácskészlet. Ha van otthon egy jó harapófogód, csavarhúzó-készleted és kalapácsod, akkor a legtöbb házi barkács-feladatot el tudod látni. Ugyanígy az agykontrollos technikák a legtöbb hétköznapi probléma megoldására használhatók. Célok elérésére, szokások megváltoztatására, öngyógyításra.

"BKV-val közlekedem, és szívesen beszélgetek az emberekkel"

- Minden esetben Te olvasod el a hozzád érkező leveleket?

-
Természetesen. Pedig napi száznál több e-mailt kapok. Nem vagyok megközelíthetetlen, ha erre célzol. Sőt, hetente kétszer telefonon is el lehet érni, amikor úgynevezett "fogadóórát" tartok Gábor bátyámmal olyanoknak, akik tanfolyamot végeztek. Általában BKV-n utazom, metróval, busszal, villamossal közlekedem, bárki megszólíthat, és meg is szólítanak. Elmondják, hogy ők is voltak tanfolyamon, és amíg utazunk, dumálunk.

- Miért BKV-zol?

-
Praktikus okokból. Állandóan áll a város, most eggyel kevesebb hidat használhatunk, s így ráadásul még parkolni sem kell. Tavasztól őszig egyébként gyakran használom a régi Simson motorbiciklimet. Persze, ha csomagot viszek, akkor nyilván autóval megyek, és a vidéki tanfolyamokra is azzal utazom.

- Milyen autód van?

-
Egy Ford Focus.

- Azt hittem, minimum valamilyen terepjáróval jársz.

-
 Dehogyis! Rosszul is lennék attól. Minden fényűzés zavar.

- Furcsálltam is, hogy nincs óriási irodád városra néző panorámával valamelyik nagy irodaházban. 
- Nyilván megtehetném, de ott nem érezném jól magamat. Lakhatnék például villában is, de jobban szeretem a második kerületi kis társasházi lakásomat. Egy túl elegáns étterem is már zavar. Jobban szeretem a tiszta, középkategóriájú vendéglőket.

- Nem véletlenül faggatlak ennyit a pénzről, hiszen magad is többször említetted, hogy ez a két évtized tisztes anyagi hasznot is hozott. Nem bolondított meg a pénz?

-
Nem, mert soha nem vágytam fényűzésre. Szüleimmel és testvéreimmel sokáig szerény anyagi körülmények közt éltünk. Ma rendszeresen támogatok különböző alapítványokat, mert őszintén vallom, hogy aki a Sorstól sokat kapott, az adjon is. Számos karitatív tanfolyamot tartottunk az elmúlt években.

- Mi a legnagyobb luxus az életedben? 

- Talán az, hogy ha olyan kedvünk van, akkor a párommal beülhetünk egy étterembe, és megvacsorázhatunk. De az is havonta csak kb. kétszer fordul elő, mert inkább otthon főzünk. Nekem az az öröm, hogy taníthatok. Nagyszerű érzés, hogy hasznos tudást adhatok át az embereknek, amivel eredményesebben tudják megoldani a problémáikat. Számomra az az igazi elismerés, ha látom, egy fokkal jobbá válik az életük attól, amit tőlem tanultak. Amíg élek, tanítani akarok. Képtelen lennék arra, hogy a lábamat lógassam.

- A tanítás valahol küldetés is számodra?

- Tudom, hogy nagy szó, de igen. Úgy érzem, azért születtem, hogy tanítsak. Minden tanfolyam előtt elmondok egy angol mondatot, amit egy barátomtól tanultam. Ez magyarul így szól: "Kérlek, segítsetek megtanítani ezeknek az embereknek, hogy segíteni tudjanak magukon". Nagyon hálás szerepet kaptam ebben az inkarnációmban, mert egy hasznos, önsegítő tudást adhatok át. Ráébreszthetem az embereket, hogy rengeteget tehetnek önmagukért. Nem kell ahhoz lottón nyerni, hogy jobban élhessenek. Néhány egyszerű törvényt kell ismerni az agyműködéssel kapcsolatban. Valóban pofonegyszerű mentális technikát kell alkalmazni, és jobban fogják érezni magukat a bőrükben. Jobb lesz a házasságuk, a gyerekükkel kiegyensúlyozottabb lesz a kapcsolatuk, súlyos betegségből valószínűleg ki tudnak gyógyulni, és az alkoholról is le tudnak szokni. Néhány éve végeztünk egy felmérést. Megkérdeztünk 1300 olyan magyar embert, akik régebben végezték el az Agykontrollt. 1008-an válaszoltak, és azt kértük, ne írják rá a nevüket a kérdőívre, hogy valóban őszinte válaszokat kapjunk. Átlagéletkoruk 41 év volt, és átlagosan 2 és fél évvel korábban végezték el a tanfolyamot. Kiderült, hogy a tanfolyam óta 55 százalékkal ritkábban betegszenek meg, 62 százalékkal kevesebb gyógyszerre van szükségük, ami a mai gyógyszerárak mellett igen komoly pénzmegtakarítást is jelent. 35 százalékkal magasabb az energiaszintjük, és 40 százalékkal jobb a hangulatuk. Ezek nagy változások. Nem tudok róla, hogy más négynapos tanfolyam ilyen mértékben, hosszú távon ennyire pozitív változásokat idézne elő. Ez az ami hajt.

- Volt már olyan, akit nem tudtál megtanítani?

-
Kaptam már olyan levelet, amelyben azt írta egy kis faluban élő férfi, hogy 17 éve végezte el a tanfolyamot, de hiába programoz rendszeresen, azóta sincs munkája. Váltottunk néhány levelet, s kiderült, hogy az illető nem értette meg a tanfolyam lényegét. Mert az, hogy naponta egyszer leülsz, és elképzeled, hogy van munkád, de napközben állandóan az a gondolat jár a fejedben, hogy egy született vesztes vagy, úgy nem sikerül semmi. A sok negatív gondolat közömbösíti, kioltja az alfában gondolt gondolat erős valóságteremtő erejét. Magyarországon egyébként számos egyéb remek mentális módszer is megtanulható. Például a Transzcendentális Meditáció, az NLP, a jóga, az autogén tréning vagy éppen a Pránanadi. Én ezeknek mind örülök, ugyanis nem csupán az Agykontroll segít jobban élni. Nekem az a dolgom, hogy az Agykontrollt tanítsam, de magam is kipróbálok más módszereket is.

"Az emberi elme képes a gyógyításra"

- Nyilván nem csak követőid voltak az elindulás óta eltelt időszakban. Sokan támadtak?

- Főleg egyházak oldaláról. Akadtak olyan teológusok, akik elolvasták az Agykontroll című könyvet, és találtak benne olyan mondatokat, amelyekbe belekötöttek. Azért is hívunk meg lelkészeket, aktív hitoktatókat évek óta ingyen, hogy lássák, mi a módszer lényege. Létezik olyan egyház, ahol a híveknek nem szabad vérátömlesztést elfogadniuk. Orvosi munkám során sokszor láttam olyan helyzetet, hogy nagy műtétet kellett végezni, és vérátömlesztéssel meg lehetett menteni a betegeket. De ha például egy szülő asszony vallási meggyőződés miatt ezt nem engedi, és inkább meghal, árván hagyva két gyereket, az számomra abszurd. Ugyanilyen abszurdnak tartom, ha valaki teológiai álláspontja miatt lebeszéli a híveit arról, hogy az Agykontrollt is bevesse gyógyulása érdekében. Mondok egy példát. Itt él Budapesten Csillag Erika, akiről 3 kislány édesanyjaként 1990-ben derült ki, hogy áttétes pajzsmirigyrákja van. Megoperálták, majd a szövettani lelet megérkezésekor közölték vele, hogy még maximum másfél évet élhet. Eljött hozzánk, megtanulta a módszert, meggyógyította magát, szült negyedik gyereket, és húsz év után is egészséges. Ha egy lelkész akkor lebeszéli az Agykontrollról, lehet, hogy nagyon szép beszédet mondott volna a temetésén, de három kislány mama nélkül nő fel. Az elme valóban képes hatni a testre. Gondolj csak a placebohatásra. A legtöbb beteg a látszatgyógyszertől is meggyógyul, pedig nincs is hatóaanyag a tablettában. Ez is bizonyítja, hogy az emberi elme képes a gyógyításra. Ezt az erőt alkalmazzuk. Persze betegség esetén az Agykontroll nem helyettesíti az orvosi kezelést, ezt mindig hangsúlyozzuk, ugyanakkor szenzációsan kiegészíti.

- Érdekel-e, hogy mit mondanak rólad a hátad mögött?

-
Nem, és el sem olvasok olyan helyeket, fórumokat, ahol ilyen információval találkozhatnék. Televízióm sincs. Pontosabban a páromnak van egy kis készüléke, de azt a szekrény mélyén tartjuk. Ugyanis a tévézés hasznosabb dolgoktól venné el az időmet. Számomra ezerszer többet ér, ha elolvasok egy jó könyvet, vagy beszélgetek a párommal. Vele gyakran nézzük otthon Eckhart Tolle megvilágosodott spirituális tanító DVD-it. Sugároznak persze építő jellegű műsorokat is, amelyeket azért figyelemmel kísérek. Megnéztem például a Csillag születiket és a Megasztárt például nagyon szerettem. Erről jut eszembe: örülnék ha kedvenc énekesem, Rúzsa Magdi egyszer eljönne egy Agykontroll tanfolyamra. Még az egyetemen ki kellett töltenünk egy tesztet. Szerepelt benne egy kérdés, hogy kit választanék példaképemnek. Beírtam, hogy Elvis Presleyt, mert rá sokan odafigyeltek, s ezért megvolt a lehetősége, hogy pozitívan befolyásolja az embereket. Rám ugyan nem figyelnek olyan sokan, de egy-egy tanfolyamon azért általában ott ül néhányszáz ember. Ezt kivételes adománynak tekintem a sorstól, hiszen valamennyire hathatok a gondolkodásmódjukra. Ugyanúgy, ahogy Te újságíróként a cikkeiddel. Ha az írásaidba belecsempészel egy pici pozitívumot, hogy az olvasók a dolgok pozitív oldalát is meglássák, hogy rájöjjenek, nem kell rögtön a Dunának menni, ha nehézség éri az embert, akkor szerintem többet tehetsz a bulvársajtó révén, mint például egy intellektuális újságíró, aki elismert, de kevéssé olvasott irodalmi szaklapba ír. Te is hathatsz pozitívan.

- A válás után hogyan alakult a magánéleted? 

-  Évekig egyedül éltem. Eleinte furcsa volt, aztán hozzászoktam. Kellemes volt a nyugodt magány, az elmélyedés. Esténként verseket olvastam, leginkább József Attilát és Radnótit, illetve meditáltam és írogattam. Azért is voltam sokáig egyedül, mert szerettem volna, ha a két gyerekem bármikor eljöhet hozzám, és tudják, hogy apu száz százalékig csak az övék. Nincs olyan, hogy rossz pillanatban csöngetnek be. Egyébként egyik héten velem, a másik héten a volt feleségemmel laktak. Aztán felnőttek, és egyre többet laktak nálam.

" Nem akartam lemondani a gyereknevelésről"

-  Működött ez az egy hét itt, egy hét ott? ?

- Utólag már nem tartom jó ötletnek, mert gyökértelenné teszi a gyerekeket. Ha ma kellene döntenem, azt mondanám, inkább legyen egy fix helyük, vagy a mamánál, vagy a papánál. Az ingázás nem igazán vált be. Igaz, akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, mert nem tudtam lemondani arról, hogy a gyerekeim nevelésében részt vegyek.

- Ma már lemondanál?

-
Nem. Inkább azon lennék, hogy velem lakjanak.

- Ott tartottunk, hogy évekig egyedül éltél.

-
Később voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolataim, próbálkozásaim, majd öt évvel ezelőtt ismertem meg a jelenlegi páromat. Ez egy stabil kapcsolat, össze is házasodtunk, és nagyon jól megvagyunk.

- Amikor megismertél valakit, előtte programoztad, hogy legyen társad?

-
Volt olyan időszak, amikor programoztam, hogy összehozzon a sors azzal a nővel, akivel jól kiegészítjük egymást. Ám nem voltam elég kitartó. Talán nem is volt bennem az igazi izzó vágy, hiszen jól éreztem magam egyedül, nem erőltettem igazán a dolgot. Aztán az élet összehozott minket. Egyébként Eckhart Tolle kapcsán találkoztunk, a Tolle klubban.

- Közösen is programoztok?

- Igen, hiszen vannak közös céljaink. Jobban összehozza a párt, ha nem csak élnek bele a nagyvilágba, hanem egy cél felé haladnak. Tolle tanítása mindkettőnk számára kulcsfontosságú. Mindkettőnk célja, hogy egy tudatosabb, jelenlévőbb életet éljünk. Ez a párkapcsolati nehézségeket is egész más megvilágításba helyezi. Nem tartom magam fejlett léleknek, szerintem valahol középtájon lépegetek a lelki fejlődés útján. S még nagyon hosszú az út. Kedvenc költőm, József Attila azt írja, "Légy a fűszálon a piciny él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél". Tehát ha a saját magunk dolgát őszintén, hittel, teljes odaadással végezzük, Te újságíróként, én Agykontroll-oktatóként, akkor nagy baj nem érhet. Senki sem értékesebb vagy értéktelenebb, hiszen mindannyian egy nagy képnek vagyunk a részei. Mint fűszálon a piciny él...

- Hogyan jellemeznéd az elmúlt húsz év különböző korszakait Agykontroll-oktatóként? Milyenek voltak a hozzátok látogató emberek két évtizede, s milyenek ma?

-
A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás után nagy bizakodást éreztem. Lelkesebbek és hiszékenyebbek voltak az emberek, mint ma. Ahogy teltek az évek, egyre fásultabbak lettek. Mostanában, a gazdasági válság kapcsán sokan azért jönnek el, hogy kapaszkodót találjanak. És kapnak is. Nagyon sok olyan ember, aki hosszú évekig munkanélküli volt, ennek a módszernek a segítségével munkára tudott találni, mert magabiztosabb lett a fellépése. A vonzás törvényének alkalmazása is segít, hogy szinte bármilyen célunkat elérjük, bár tudom, hogy ezt a törvényt sokan misztikus hülyeségnek vélik. Pedig létező természeti törvény, amit hasznunkra fordíthatunk. Aki rászokik a rendszeres meditálásra, nyugodtabb lesz. Az olvasóknak azt tanácsolom, hogy először írják össze, mit akarnak elérni az életben. Minél konkrétabban. A legtöbben ugyanis csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, de kevesen tudják, hogy mit igen. Nálam mindig van egy cédula, rajta nyolc céllal, naponta előveszem és elolvasom, hogy még inkább tudatosítom magamban. Persze szembe kell néznünk a valósággal, nem szabad becsapni magunkat. Igenis lesznek problémák, de azokat átalakíthatjuk elérhető célokká. Szitkozódások helyett inkább le kell írni, hogy az adott ügyben mit szeretnének elérni. Tehát javaslom, alakítsuk át a problémáinkat elérendő célokká! Reggel, ébredéskor, este félálomban, elalvás előtt képzeljék el, mi lenne, ha már elérnék a céljaikat. Úgy képzeljék el a céljaikat, mintha már elérték volna őket, s közben érezzék át ennek az örömét! Végül egy kísérletet javasolnék még: csíráztassanak két-két babot azonos körülmények között. Az egyik babpárt azonban képzeljék el reggel ébredezés közben és este félálomban, hogy gyorsan, nagyra nő. Ugyanannyi idő alatt legalább kétszer akkorára fog nőni az a két bab, amelyikre gondoltak, mint a másik. Pedig ugyanannyi fényt, ugyanannyi vizet kapott. Meg fogják tapasztalni az elme valóságot teremtő, valóságot befolyásoló hatását. S akkor talán azok is megértik, miről beszéltem itt, akik esetleg most még szkeptikusok.






Szöveg: Sándor András


Hozzászólások ()
Story Női Extra
Tévéműsor
Hirdetés
Hirdetés

 
További könyvajánlatok:
  • Olja
  • Robert Yugovich
  • Online ár: 1 490 Ft