BEST: Zárkózott embernek tűnik, aki mintha mindig mérges és rosszkedvű lenne.

Havas Henrik: Ugyan már! Amikor az unokáimmal játszom, egészen kivirulok. Zsófival pókerezünk meg snóblizunk, általában ő nyer és még ki is nevet. Petivel még nem vesztünk össze a futballon, ő még csak 15 hónapos. De komolyra fordítva a szót, 10 éve nem járok emberek közé, nem megyek moziba, színházba, focimeccsekre...

BEST: Miért kerüli az embereket?

H. H.: Amikor utoljára meccsen voltam, a svédekkel játszottunk világbajnoki selejtezőt, s akkor valami eltört bennem. Míg a Stadion szállótól az ülőhelyemig eljutottam, legalább ötvenen állítottak meg, hogy fényképezkedjünk, kínáltak sörrel, borral, pálinkával, senki sem volt durva, szokatlanul tolakodó, de valahogy elegem lett. Társaságba se nagyon járunk, a feleségem nem nagyon tolerálja, hogy ha unom magam, akár fél óra múlva felállok és hazamegyek.

Az interjú további részletei a BEST-ben!