Hirdetés
  Cisztát fedeztek fel Beleznay Endre szemüregében
  Ellopták Xantus Barbara autóját

Gregor Bernadett: Itt állok meztelen (18. rész)

2012. március 6., kedd 13:52

?Elmondhatatlan vágyat érzek arra, hogy még egyszer anya legyek!?

Hirdetés

Sokszor eszembe jut, amikor újszülött kisfiam pici törékeny kezével megfogta az ujjamat...

Imádnivaló, édes, tiszta kicsi lény, akit annyira szeretek, hogy szinte fáj...

Elmondhatatlan vágyat érzek arra, hogy még egyszer anya legyek!

Kamasz koromban nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom imádni a kicsiket, apám ugyanis felvállaltan nem volt gyerekpárti, őt kifejezetten idegesítette a kisgyerekek társasága. Annyira sikerült magaménak érezni a szülői példát, hogy azon kaptam magam, komoly indulatot vált ki belőlem a gyereksírás, főleg a hiszti, és ha például a trolin hazafelé bömbölt egy gyerek, inkább leszálltam és gyalog folytattam az utat, mert nem bírtam hallgatni. Szinte biztos voltam benne, hogy nekem soha nem lesz gyerekem.

Eltelt néhány év, amikor főiskolásként teherbe estem Bencével és meglepő módon a korábbi beidegződésekkel szemben az anyai ösztön győzött. Azt nem állítanám, hogy Bence egy gyakorlott és kiegyensúlyozott anyát kapott a személyemben, hiszen ő volt az első kisbaba, akit közelről láttam és kézbe fogtam. Szinte hónapokon keresztül uralkodott rajtam a kétségbeesés, pánikba estem, amikor sírt és nem tudtam megnyugtatni, iszonyúan nyomasztott a születése által rám zúdult felelősségérzés. Ennek a nehéz korszaknak akkor lett vége, amikor rátaláltam Éva nénire, a pótnagyira, aki aztán hosszú éveken keresztül a segítségemre volt.

Eltelt 11 év és várandós lettem Álmossal. Akkortájt már nagyon vágytam kisbabára, közben féltem, hogy fogom megosztani apámmal a hírt, akiről sejtettem, nem lesz elragadtatva. Finoman szólva nem is volt. Nem inogtam meg egy percre sem abban a tekintetben, hogy Álmosnak jönnie kell és jó lett volna, ha örömömet megoszthatom szeretteimmel.

Találd meg a társad! Klikkelj és regisztrálj most!
(x)


Akkortájt kezdett szöget ütni a fejembe a gondolat, milyen különös, hogy az emberek többsége egy gyermek érkezésére örömmel reagál, nálunk pedig majdnem úgy, mint egy halálos bombafenyegetésre. Édesapám az óta elment, Álmos pedig itt van és tudom, életem legjobb döntése volt, hogy vállaltam. Azóta is úgy gondolom, egy gyermek születése a legszebb és legjobb dolog az életben, olyan csoda, amelyért érdemes élni. Soha nem hittem volna, hogy képes vagyok úgy szeretni, mint ahogy a gyermekeimet szeretem.

Álmos 5 éves elmúlt. Születése óta férjemmel minden szeretetünket és figyelmünket ösztönösen rá fordítottuk, amit egyikünk sem bánt meg, még akkor sem, ha ennek néha házasságunk látta kárát. Kisfiunk nyíltszívű, barátkozó, személyiségében visszatükröződik az az érzelmi biztonság és szeretet, amelyben él.

Belőlem pedig újra előtört a vágy egy kisbaba után...

Tudom, megosztja az emberek véleményét, amikor valaki azt mondja, a válság és a bizonytalan anyagi körülmények miatt nem szül. Én nem kifogást keresek. Úgy érzem, jelen helyzetben felelőtlenség lenne részemről, ha újabb babát vállalnék, bármennyire is szeretném. Egyelőre nem engedhetem meg magamnak, hogy néhány hónapra kimaradjak a munkából, hiszen itt a két gyönyörű fiam, akikről gondoskodnom kell.

Remélem, az elkövetkezendő néhány évben jóra fordulnak a dolgok és még lesz rá lehetőségem, hogy - feltételezhetően utoljára - átéléhessem az anyaság boldogságát!


Hozzászólások ()
Story Női Extra
Cikkek még
Tévéműsor
Hirdetés
Hirdetés

 
További könyvajánlatok: