Találd meg a társad! Klikkelj és regisztrálj most!

(x)

Elárulja a könnyei igazi okát?
Hernádi Judit: Szaftos történetre senki ne számítson.  Egyébként nem vagyok egy sírós fajta, de ott és akkor meghatott egy vidéki idős táncos csoport fellépése. A Csillag Születikben ugyanis többnyire mindenki azt akarja megmutatni, hogy mit tud, ők pedig közel a hatvanhoz egyszerűen csak jól akarták érezni magukat. Ettől meghatódtam, és abban a pillanatban azt éreztem, de jó, hogy élünk, hogy élek.

Érzékeny az idős emberek gondjaira, örömére? Van kapcsolata  ezzel a korosztállyal?

H. J.: Az édesapám 88 éves. Volt idő, amikor sokat beszélgettünk, sajnos ez most objektív okokból csak nagyon nehezen lehetséges.  Finoman mondva,  rosszul hall. De nekem az is elég, ha pár órára együtt lehetek vele, mert ilyenkor  feltöltődöm az irántam érzett szeretetével. Ő ugyanis mindig olyannak fogadott el, amilyen  vagyok. Egyébként nemrégiben vicces dolog történt vele. Eljött a színházba egy bemutatómra, de miután alig hallott valamit, hangosan ezt mondta az őt kísérő hölgynek: "Adja már oda a távirányítót, szeretném felhangosítani."

Gondol az öregségre, hogy mi lesz önnel, ha...?
H. J.: Régebben foglalkoztatott, mi lesz akkor, ha esetleg olyan állapotba kerülök, hogy rászorulok valaki segítségére. Nem tudom erre a választ, ezért most már gondolni sem akarok rá.  Lesz, ahogy lesz.

Azt mondják, ön egy  kemény nő. Igaz, hogy ami a szívén, az a száján?
H. J.: Ez valóban így van, de folyamatosan azon vagyok, hogy javítsak magamon.  Fiatalabb koromban keményebb voltam,  most  megengedőbb vagyok, kevésbé rombolok. De azért előfordul, hogy akaratomon kívül megbántok embereket, amit utólag nagyon bánok. Egyet mondhatok:  ártani  soha senkinek nem akartam! Ha valamit mondok, ami másnak esetleg fáj, az azért lehetséges, mert őszintén mondom. Tévedni tudok, de hazudni nem.

Van valami, amit irigyel másokban?
H. J.: Azt hihetetlenül csodálom, ha valakinek jó improvizációs képessége van. Belőlem sajnos ez hiányzik. Csodáltam például az előző Csillag Születikben Veres Robit...

Nem azért csodálta, mert bicegett és így is fantasztikus teljesítményre volt képes?

H. J.: Dehogyis! Fel sem merül,  hogy csak azért szeressek valakit, mert az illető fogyatékos. Robi iszonyúan tehetséges, és csak ez számít.

Nemsokára  Udvaros Dorottya és az Ön főszereplésével  bemutatják a Bandy lányok című darabot. Játszottak már valaha is együtt?
H. J.: Soha, de mind a ketten vártunk már egymásra. Túl nagyvonalú lenne a világtól, ha mi nem dolgoznánk közösen. Most ez teljesült. Egyébként Dorkával nyaralni már voltunk együtt. Ha bajban lennék, ő azok között lenne, akit felhívnék telefonon, hogy segítséget kérjek tőle. Abban is biztos vagyok, hogy azonnal segítene.

Jó ideje egyedül él. A lánya már nagy, ő sem lakik otthon. Nem rossz üres lakásba hazamenni?

H. J.: Inkább nagyon is élvezem. Istenien érzem így magam. Nekem már minden megvolt az eletemben, amiről egy nő csak álmodozhat. Voltak nagy szerelmek, 17 évesen férjhez mentem, gyereket szültem, a lányomat becsületben felneveltem. Ismerem az együttélés boldogságát, majd nehézségét. Voltam társ, családfenntartó, szerencsére eltartott az nem nagyon. Talán csak egyet nem tudok: milyen az, amikor egy asszonynak két gyereke van. Bár, ha jól belegondolok, volt egy párom, aki néha olyan volt, mintha a fiam lett volna. Szabad ember vagyok, és tudok élni ezzel a szabadsággal. Sokat dolgozom, ezért ha van egy kis szabadidőm, szeretek semmit sem csinálni. Ilyenkor ülök, és bambán nézek magam elé. De imádok utazni, olvasni, aludni - sajnos erre jut a legkevesebb idő.  Szóval jól érzem magam a bőrömben.