Összeveszés-kibékülés

Barbarával - vagy ahogy ő szereti a megszólítást: Barussal - remekül lehet dolgozni. Forgatókönyvíróként állandóan - a kitalált témához kapcsolódó - történetért szekíroztam. Közben egyfolytában balanszíroztunk: mi az, amit még át lehet adni a nézőknek a magánéletünkből. A lányok bíztak bennem. Az a tény, hogy Barussal ennyi év alatt csupán egyszer vesztünk össze - nem az én érdemem. Igen jó a természete, okosan kezeli a konfliktushelyzeteket. Amikor mégiscsak sikerült kihoznom a béketűréséből, az erdőben adtunk randevút egymásnak, hogy tisztázzuk a helyzetet. A kiabálásunkat a fák, a bokrok között csupán az erdő lakói hallhatták... Mire a tisztáshoz vezető ösvényre értünk, már nagyokat nevettünk. Humorérzéke, szófordulata, egyénisége olyan jellegzetes, hogy már televíziós műsorvezetőnél is észreveszem: mostanában találkoztak. Akaratlanul is átveszi Barustól, ami átvehető...

Az otthona

Lelki, szellemi, fizikai alkotás. Még sehol nem éreztem magam olyan kellemesen, természetesen otthon, mint náluk. Valahányszor meglátogatom. A régi nagy ház "oldal-lakásaiban" is rokonok. Óriáslombú fák a kertben, asztal, körülötte székek. Valaki mindig beszélget ott. Barus édesanyja, nagynénje, vagy éppen egy jó barát, esetleg mindenki együtt. Jövés-menés. Bekukkantanak egymáshoz. A mamával közös konyhában mindig készül valami finomság, aminek a receptjét készségesen adják át az érdeklődőnek. Egyszer még piros vaslábast is kaptam ajándékba a "részeges csirke" leírása mellé. Barus falunak nevezi otthonát, hiszen nem csengetnek, nem is kopognak be egymáshoz: belépnek. Így aztán a látogató is rögtön rokonnak érzi magát a kényelmes karosszékben üldögélve. Kiváló ízlésről tanúskodik a ház meghitt, finom és nem hivalkodó berendezése.

Harmónia

Barbara így fogalmaz: "Természetesen izgat, hogy jó szerepet kapjak, s azt jól eljátsszam. Kielégít az a lehetőség, amit a Vígszínház társulatában, tévében, szinkronstúdióban kapok. Öröm Helene alakját megeleveníteni Az ünnep című film-darabban, és Alkméne szerepe is Kleist: Amphitrion drámájában... Én az életemet a szakmával ÉS a családdal tudom egybetartani. Nem vagyok zengzetes családanya, ősanya, - csupán flott. A mindennapi élet harmóniájának fenntartásához, megszervezéséhez sok segítséget kapok a mamámtól, s a férjemtől: Zorántól."

Cinizmus ellen

"Nem szeretnék most sem, később sem cinikussá, kiábrándulttá válni, felőrlődni felesleges érzelmi-indulati csatákban. Rájöttem: ellenszerként nagyobb távlatból kell néznem a dolgokat. Ha a csillagok felől közelítek, akkor könnyebb átgondolnom azt a kisszerűséget, amit mi itt képviselünk Az állandó aggódásaink: milyen karriert futunk be, miket vásároljunk és így tovább. Érzem azt is, mennyire amortizáló a mindennapjainkat átható fogyasztói láz. Tehát, ha fentről nézünk le, a Földre, a nyüzsgő emberáradatra, sokkal érzékletesebbé válik: mi az, ami igazából fontos, ami számít. A természetközelség is gyógyító: kislányom, Rozi babot ültetett. Figyelem: milyen gyorsan csírázik ki a növény, milyen gyorsan növekszik - reprodukálva önmagát..."

Zorán

"Zoránt érdekli a matematika, a fizika, a csillagászat is: ha kis ideje adódik, ilyen témájú könyveket olvas. Egyik éjjel például Richard Feynman híres könyvét, a "Hat könnyed előadást" nézegette. Ráakadt egy számára izgalmas képletre, s hogy megértse: hosszas számolásba kezdett. Elképedve néztem: mit művel. Tudod, Zorán eredetileg mérnöknek készült... Néha kiselőadásokat tart nekem arról, hogy Újholdkor miért dereng szürkés-halványan a Hold sötét része. Miért mondta Einstein a kvantummechanikára: 'Istennem kockázik' - Zoránnal egyébként is nagyon sokat beszélgetünk: a színházi dolgoktól kezdve a politikán át a gyereknevelésig - mindig van témánk. Úgy gondolja - akárcsak én -, hogy a házasságban a szellemi kapcsolat éppen olyan fontos, mint az összes többi... Az is példaértékű, ahogy egy-egy koncertjét előkészíti: szinte mindent maga csinál, a kezében tart, ellenőriz. S aztán tizenkétezer ember előtt színpadra lép..."

Gyerekekkel

Barus nemrégiben négy kislánnyal óriási helyre hívott meg minket: bekerített, nagy-nagy területen görkorcsolyázni, futkározni lehet, s trambulinon ugrálni. Nem kell reszketni, hogy valaki kiszalad az úttestre. Barbara vezényelt: "A trambulinon középen ugráltok! Amikor felugrotok: kifújjátok a levegőt, sikítsatok közben! Görkorcsolyázáskor nem dűl be a boka, egyenesen tartsátok!" Mesélte: hamarosan ünnepelik Rozi kilencedik születésnapját. "Otthon ünnepeljük. Már az egész rokonság készül az akadályversenyekre, a különböző társasjátékokra. Kezdetben 15 gyereket készültünk meghívni, majd lett belőle húsz. Három híján az egész osztály. Így aztán - nehogy megbántsunk valakit - jön az egész osztály!"

Nyáron

"Zoránnal és Rozival úgy tervezzük, hogy két hétre Horvátországba, Hvar szigetre megyünk és aztán Olaszországba, Rómába. És persze, hacsak lehet megyünk a Dunára. Áll ott a parton egy régi faház..."

Baló Júlia