Találj társat az új évben! KLIKK és regisztrálj az új társkeresőre, a Storyrandira!

(x)

Nemrégiben szürke öltönyben és nyakkendőben fotózták. Amióta producer lett, megkomolyodott?
A kép egy sajtótájékoztatón készült, de egyébként nem járok öltönyben, nem érzem jól magam benne. Lehetek én akár vezérigazgató vagy producer, belülről nem tudom viselni. Amíg nem fázom, rövidnadrágban és mintás trikóban járok, ha meg hűvösebb van, felveszek egy kapucnis pulóvert. Van egy stílusom, szerintem jó, anyám szerint slampos. Tehát külsőleg nem, de belsőleg valóban változtam. Régebben túl intenzív voltam, túlnyüzsögtem a dolgokat, mindenhol ott akartam lenni, mára már megnyugodtam. Leszerződtem a közszolgálati televízióhoz, azt gondolom, hülyéskedni továbbra is szabad, de hazudozni már nem. 

Nem hiszek a fülemnek: azt mondja, eddig hazudozott?
Kifejezhetem magam szebben is: viccelődtem az emberekkel. Eddig mondhattam például, hogy van barátnőm, pedig nem volt, most már nem mondhatok ilyet. Ha az ember egy dologban hazudik, akkor egészen biztos, hogy másban is.  Egyszer felhívott egy újságíró és azt kérdezte tőlem: mi a vágyam az életben? Azt válaszoltam: férfi prostituált szeretnék lenni Vietnámban. Megírta. Most hazudtam, vagy sem?

Ha belenéz a tükörbe, milyen embert lát? 
Engem utoljára tíz évvel ezelőtt érdekelt a külsőm. Akkor vállig ért a hajam, bajuszom volt és nagyon hülyén néztem ki. Most egy idősödő, 43 éves pocakos, de szerencsére nem kopaszodó férfit látok, tinédzser cuccban, akit nem érdekel mások véleménye. Lehet, hogy nem vagyok egy szép ember, de a szövegemmel egy pillanat alatt bárkit leveszek a lábáról. Főleg a nőket. Én azonban már senkit nem akarok elcsábítani, rendeződött az életem, van egy barátnőm, akivel stabil kapcsolatban élek.

Akár még családot is alapítana? Feleség, gyerekek...
Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a mostani barátnőmmel hosszú távra tervezem-e kapcsolatunkat, vagyis képes lennék-e vele leélni az életem, akkor a válaszom: igen.

Azt hallottam önről, van egy betegsége, amit úgy hívnak: autoinspekció, magyarul, önmegfigyelőképesség. Ez mit jelent?
Ne mondjuk, hogy betegség, hívjuk inkább egy nagyon idegesítő állapotnak. Állandóan magammal foglalkozom, magamban folyamatosan beszélgetek, reggel felébredek, beszélgetek, esténként újraélem az egész napomat, végigpörgetem magamban a beszélgetéseimet, soha sincs csönd a fejemben.

Mi van a fiával, Bencével?
Otthagyta Szegedet, ahol az édesanyjával élt és most Budapesten jár gimnáziumba. Tizenhat éves, és akkora, mint egy ház. Nálam egy fejjel magasabb. Egy apa életében az egy borzalmas pillanat, amikor megpuszilja a fiát, és az először szúr. Imádom, szerencsére a barátnőmmel is remekül kijönnek. Jó így hármasban együtt lenni.

Azt szokták mondani, az ember gyerekkora egy életre kihat. Ön hogy emlékszik vissza erre az időszakra?
Apámat imádtam, jó ember volt, sajnos már nem él. Utólag jöttem rá, milyen sokat köszönhetek neki. Anyám egy kemény asszony, egyem a szívét, ő olyan beszólongatós, azt hiszem, ezt tőle örököltem, de ezzel együtt remekül megvagyunk. Szóval gyerekkoromban otthon csodálatos volt, nem úgy az iskolában. A gyerekek mindig csúfolnak, bántanak valakit, és annak idején rám esett a választásuk. Csúnyának tartottam magam, féltem beleszólni a beszélgetésekbe, alulról pislogtam felfelé... Ezért aztán állandóan rugdostak, focilabdának használtak, uralkodtak rajtam. Ők valószínűleg otthon ugyanezt megkapták és rajtam törlesztettek. Mindenki megéli a maga kínját. Vagy téged vernek, vagy te versz. Felnőtt koromra eljutottam odáig, hogy engem már nem lehet megijeszteni. Már az sem érdekel, ha pofán vágnak. Megedződtem. Ha itt és most vége van, tudom, akkor is jól csináltam.