JG: Volt olyan pont a sportpályafutásán, amikor úgy érezte, hogy ez most a csúcs, itt kéne megállni.

KM: Igen, volt olyan szakasza az életemnek. Főleg 18-20 éves korom körül gondoltam azt, hogy valami mást kellene keresni.

JG: Miért?

KM: Nagyon komoly munka az ökölvívás, sokat kell edzeni. Ráadásul nem is tartottak túl tehetségesnek, annak idején. Aztán kiderült, hogy a szorgalmam is egyfajta tehetség.

JG: Amikor ezt a sportágat választotta, nyilván egy kiugrás is volt a közegből, ahonnan jön.

KM: Igen. Az ökölvívás egy olyan sport, amit azok tudnak eredményesen űzni a világon mindenhol, akik szeretnének kitörni abból a közegből, ahova születtek.

JG: Mélyről kell jönni ahhoz, hogy magasra jusson?

KM: Ahhoz, hogy az ember elérjen magasságokat a bunyóban, mélyről kell jönni. JG: Korán hagyta abba? KM: Igen!

JG: Mihez képest? Mi van a döntés mögött.

KM: Nagyon szeretem az ökölvívást! 2006 februárjában hagytam abba, akkor már elmúltam 29 éves. Az utolsó mérkőzésre készültünk, három csigolyám mozdult el a helyéről. Végül úgy döntöttem- külső hatásra - hogy bevállalom ezt a mérkőzést. Utólag rossz döntésnek bizonyult. A mérkőzés előtt is történtek dolgok, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy ne azt a teljesítményt nyújtsam, amire én igazán képes vagyok. Itt is lett a vége...

Kótai ezután a magánéletében is mélypontra került, egy addig jól menő üzlet két hónap alatt elvitte az összes pénzét, majd nem sokkal később egy másik vállalkozás is csődöt mondott. Misi családját és éppen akkor születendő gyermekének jövőjét szem előtt tartva összeszedte magát, és azt mondja: "A szó minden értelmében ringbe szállok. Ebben igazán jó vagyok!"

A beszélgetés folytatását megnézhetik ma este 21.00 órától Jakupcsek Gabriella ...mert érdekel című műsorában, a STORY TV4 -n.