- Mindig adódik valami, ami megbillenti a lelki nyugalmát?
- Drukkos típus vagyok. Elvégeztem a Silva-féle Agykontroll tanfolyamot, máig alkalmazom, ha eszembe jut hogyan kell. Valamit keresek az életben, de az utat még nem érzem. Huszonévesen kipróbáltam a szellemidézést is, mostanság angyalokhoz fordulok, másokkal jósoltatok. Ugyan mindenki magánügye kiben, miben hisz, nekem mindig nagy erőt adott az istenben való hitem. Nem lehet azt másként magyarázni, mint áldásnak tekinteni, hogy egy rossz napomon a pénztárnál mellém áll egy fura szerzet, valószerűtlenül fehér arccal és azt mondja: a jóisten áldja meg minden munkájában! És mire letettem a káposztát a szatyromba, úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Többször tapasztaltam, hogy így csepegtetnek belém egy-egy adag szeretetet. Az is megesett, hogy szomorú szívvel baktattam, amikor elért hozzám egy csendes mondat: "istenem, hogy maga még mindig milyen szép!" Olyan kedvesség, olyan megbecsülés áradt felém, hogy azonnal elszállt minden borús, önostorzó gondolatom.

- Hogy érzi magát mostanság?
- Huszonöt év házasság után, túl a váláson csupa hullámvasút az életem. Megkönnyebbülést vártam, azt hiszem. Elmúlt az az időszak, amikor a régi házat el kellett adni, albérletből albérletbe vándoroltunk, mire aztán Pomázon sikerült egy házikót megvenni és beköltözni. Egy évvel később átalakíttattam. A zajos, poros, macerás időszakban is feldobott a gondolat, hogy haladok a megújulás útján. Aztán rend lett, és újra kialakult a rutin. Biztos hallottad már azt a kifejezést, hogy a ház szelleme... talán fura, de amikor idejöttem, látni véltem egy légies alakot a fák közt. Úgy érzem régről ismerős nekem ez a hely, a ház, az ajtókeretek, a kert, a fák, a patak. Itt megnyugszom, mert egyébként gyakran magányt érzek a lelkemben, gyakran vagyok türelmetlen. A fiam fejtegette a múltkor, hogy bennem évezredes szeretetigény tombol, ezt az energiaéhséget most a szakma felé irányítom, nincs okom panaszra, sok helyre hívnak.

- Molnár Ferenc Delila című darabjának hősnőjét játszotta az Óbudai Társaskörben, majd ősztől Veszprémben is. Színészileg milyen nehézségi fokú ennek az összetett asszonyfigurának a megjelenítése?
- Minden tapasztalatomra szükségem van hozzá. Főiskolásként találkoztam ezzel a darabbal először, már akkor is magával ragadtak a párbeszédek, meg az a körmönfont, szövevényes jelenetkezelés. A feleségnek, akit elhagyni készül a fiatalabbért a férje, szüksége van minden vonzerejére, de fontos a humor, a furmány, a női beleérző képesség. Úgy kell észnél lenned, hogy közben megszakad a szíved és nem tudhatod, hogy sikerül-e végül leleplezni a lottónyereménytől szédült pincérlányt. Mások reakciói sosem kiszámíthatóak. Elég nekünk a magunk tetteiért felelősnek lenni.

- Lánya úgy tűnik követi a pályán. Félti?
- Azt kívánom neki, hogy boldog legyen, támogatom bármihez kezd. A fiam zenél, dobol. Drukkolok nekik, persze izgulok, de nem akarok aggódni a jövőjükön, inkább bizakodás van bennem. Tudom mekkora ereje van a szavaknak, a bensőnkben dédelgetett gondolatoknak. Emlékszem egy darabban elhangzik, hogy egymillió dollárt, amit elloptak könnyebb visszaszerezni, mint az ez egyetlen szót semlegesíteni, amit kiejtettél a szádon. Azzal is vigyázni kell, mit kíván az ember!

-  Ezt hogy értsük?
- Ha jót kívánsz, nem ítélkezel, adsz másoknak, azt is kapod vissza. Sőt felerősítve érkezik hozzád. Nem takargatom, hogy mélységesen idealista vagyok. Hömpölygök az élettel, ami néha felgyorsul körülöttem, jönnek emberek és a történeteik ösztönöznek, pár éve így kezdtem angolt tanulni például. Érdeklődöm az ezotéria iránt, szeretném felhasználó szinten alkalmazni, de egy határvonalat nem merek átlépni. Olvasom Osho könyveit, meditálok, gyertyát gyújtok, beszélgetni próbálok az őrangyalommal, de aztán nem történik semmi látványos és megint napokig csak folyok az idővel. Pedig többször megsegítettek már. Egy alkalommal elvesztettem a hóesésben a slusszkulcsom, kértem a közbenjárást és láss csodát lenyúltam, felvettem a méteres hóból. Ugyanígy sugallatra kerestem újsághirdetést, így találtuk meg a pomázi házat.

- Ezekre a szavaira a mellettünk lévő templomban el is kezdtek harangozni.
- Érdekes momentum, hiszen ebben az óbudai templomban voltam elsőáldozó, itt kezdtem el újra gyónni, találkoztam olyan szerzetessel, aki terelgetett engem. Mikor a pápa haldoklott, a bal tenyerem közepén megjelent stigmaszerűen egy sötét folt. Késztetést éreztem, hogy imádkozzam érte. Sajnos három hónap múlva eltűnt a jel. Gyerekként magamtól találtam el a templomba, orosz anyám nem értette mi van velem, de nem akadályozott. A saját gyerekeimben elhintettem a magot, innentől mindenki maga intézi a viszonyát a Teremtővel. Nagy igazság, hogy kérd és adatik. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki: csodában lehet része.