Attól kezdve, hogy kisgyermekként megtettem az első lépéseket a zongora, és a világot jelentő deszkák felé, mindig vágytam rá, hogy egyszer majd elénekeljem a magyar könnyűzene legnagyobb legendáinak halhatatlan slágereit. Ezeket a dalokat azonban gyermekfejjel nem szabad és nem is lehet eljátszani. Egy fél emberöltő tapasztalata, fájdalmak és örömök, szerelmek és csalódások, a gyermekkor és az apaság mind-mind kellenek ahhoz, hogy az ember végül leüljön a hangszer mellé, odahajoljon a mikrofonhoz, és hitelesen tudjon elénekelni olyan slágereket, mint például a "Nálad meddig tart ez a szerelem", "Én leszek" vagy a "Mindent vagy semmit" címűt... Ezek a dalok azonosak a gyermekkorunkkal, ezek a dalok szóltak, amikor eszméltünk, szerettünk, sírtunk és nevettünk.

1967-ben szüleim, mint akkor majd minden ember a Táncdalfesztivál eseményeit követte hétről-hétre. Ekkor még alíg múltam 5 éves, mégis mély nyomot hagyott bennem az itt bemutatkozó és a fesztivál második helyét megszerző fiatalember, Szécsi Pál. A Csak egy tánc volt című dal a fiatal énekest egyből az ország egyik legismertebb előadójává tette. Hazánk könnyűzene-imádó közönsége a lábai előtt hevert. Hangja és az előadásmódja igen fiatal korom ellenére engem is elvarázsolt. Az évek során aztán egyre több felvételt szereztem be Tőle. Bálvány volt, pedig akik közelebbről ismerték, tudták, hogy nagyon sebezhető, érzékeny ember. Tragédiákkal terhelt gyerekkora problémáival és a tomboló sikerrel soha nem tudott szembenézni. A dallal, mely meghozta számára sikert emlékének szeretnék tisztelegni.

Egykoron a Béke szálló Kupola terme Pest legszínvonalasabb éjszakai mulatójának számított. Számos neves előadó pályafutása kezdődött itt el. A '70-es évek legvégén, mikor még a konzervatóriumba jártam, egy barátom édesapja felajánlotta, egyik este elvisz e legendás helyre. Mivel még nem töltöttem be a 18-at, nem ment annyira simán a bejutás. 30 év távlatából elmondhatom, ezen az estén egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Nem más zenélt élőben ekkor mint maga Máté Péter. Természetesen én is eljátszottam a gondolattal, milyen lenne egyszer együtt zenélni Vele. Ez az álmom kis idő múlva aztán valóra vált. Egy alkalommal a Pesti Vigadó bárjában lépett fel. Vettem egy nagy levegőt, majd megszólítottam Őt. Végtelenül barátságos volt, beszélgetésünkből végül hajnalig tartó örömzenélés lett. Amikor Ő énekelt én kísértem zongorán, vagy fordítva, de együtt is sokat énekeltünk ezen az estén. A közel 150 dal közül, melyet a nevéhez kötnek, egyetlen egyet kiválasztani nagyon nehéz. Mondhatnám azt is, vagy mindent vagy semmit...