"A zene és az ének nem volt felsorolva a hobbik között!"- csodálkozik Havas Henrik is Dolly különös képességein. Dolly azt mondja, hogy ez teljesen természetes volt számára. Zongorázni tanult, de ebben sem volt a megszokott tanítvány, hiszen, mint elmondja: "Én egy átszoktatott jobb kezes vagyok. Bal kezesnek születtem, de aztán átneveltek, ebből következően sosem tudtam megkülönböztetni a két kezemet. Viszont sok jó is adódott a kétkezességből, ha dolgozatnál elfáradt az egyik, írtam tovább a másikkal. A mai napig használom mindkét kezemet, ballal rajzolok, jobbal írok, de ballal írok alá."

Hogy mégis honnan "szerezte" Dolly a zene iránti elhivatottságát? Szülei kereskedők voltak, de a zene iránt mindig rajongtak, sokat énekelgettek, tisztán, szép hangon, így ez Dollyra születésétől fogva ragadt. "Mindenkinek ilyen szülőket kívánok! Hatvannégy évig éltek egymás mellett, boldog házasságban." Aztán mikor döntésre került a sor, a szülei azt mondták neki, hogy vagy minden idejét az éneklésnek szenteli, vagy képességeihez mérten elmegy egyetemre, és a tanulásra koncentrál. Dolly ez utóbbit választotta.

Hogy miként rakták ki a színművészetiről, hogyan került a mentősökhöz, és végül hogyan vezetett vissza az útja mégis a zene élvonalába, és Fenyő Miklós csapatába, az kiderül, ha ma este 20.00 órakor a Havas-t nézik!