Hirdetés
  Lakást kapott magától ajándékba a humorista
  Katus Attila édesapjáék tizenhárman voltak testvérek!

Mester Tamás "Nem a családalapításról szól az életem"

2008. december 30., kedd 15:00

Tamással három éve találkoztam utoljára. Épp a visszatérő szólólemezén dolgozott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Tamás is túl van néhány sikeres megmérettetésen -lemezmegjelenés, nagykoncert, musical, film, újabb lemez -, nem beszélve arról, hogy néhány hónapig egy topnézettségű televíziós műsor arca volt. Tapasztalatból tudom, hogy az emberek ilyenkor mire képesek. Egyrészt megváltoztatják a telefonszámukat. Vagy azonnal menedzsert fogadnak. Ha épp nem, akkor ugyan fel lehet őket hívni, de a személyes találkozóra csak hosszas, rendkívül bonyodalmas egyeztetések után kerül sor. Ezzel szemben Tamás azonnal felvette a telefont, azonnal adott időpontot, és azt hiszem, azonnal meg is beszéltük a találkozót a lakása közelében található étterembe.

Hirdetés

Valamivel előbb értem oda a helyszínre, ahová a randevút megbeszéltük. Amikor belép, látványosan felszisszennek az emberek, pedig nyilván mindennapi vendég abban az étteremben.

Láttad, mennyien felkapták a fejüket, amikor bejöttél?

- Nem figyeltem. De érdekes, hogy ezt mondod. Nemrég elkísértem vidékre egy fellépésre Papp Szabi barátomat a Supernemmel. Meglátott a közönség, hogy én is ott vagyok, és sikítani kezdtek a lányok. Furcsa volt. Nekem is újra meg kellett szoknom, hogy autogramot kérnek tőlem az utcán, és közös fényképet készítenek velem a rajongók. Hosszú időre kiestem ebből a közegből, hiszen otthon ültem, lemezt csináltam, vagy éppen filmet vágtam. Aztán bekerül az ember egy ilyen műsorba, és hirtelen újra "sztárolni" kezdik. Tisztában vagyok vele, hogy mindez annak szól, hogy ott ültem szombatonként a tévében. Egyébként meggyőződésem, hogy az autogramkérők nagy részének majdnem mindegy, milyen műsorban ülök, csak ott legyek. A helyén kezelem ezt a helyzetet.

Azt is a helyén kezeled, hogy abban a bizonyos szombat esti műsorban gyakran fújolt a közönség, amikor egy-egy produkciót értékeltél?

- Persze. Ezt sem szabad komolyan venni, hiszen a nézőtéren valaki kitalálja, hogy neki nem tetszik, amit éppen a rokonáról, vagy a kedvencéről mondok, s a fújolásba bekapcsolódnak a többiek. Ez ugyanígy működik akkor is, amikor jót mondok, és megtapsolnak. Nekem ez soha nem okozott álmatlan éjszakákat.

Ha már itt tartunk, jól érezted magad a Megasztárban?

- Igen. Bár, az utóbbi időben kicsit sok volt a támadásokból.

"Húsz éve együtt lakunk az egyik barátommal"

Próbáltam felkészülni belőled, mielőtt idejöttem. Furcsálltam, hogy a rólad szóló archívumban egyetlen, a magánéleteddel kapcsolatos cikket sem találtam.

- Nyilván azért, mert nincs is. Valóban nagyon kevés ilyen jellegű anyag készült velem. Azért sem beszéltem eddig a magánéletemről, mert úgy gondoltam, az önmagában nem elég izgalmas, hogy az embernek épp van-e barátnője, vagy nincs.

Most épp van? 

- Nincs.

Egyedül élsz? 

- Nem, egy barátommal. Már húsz éve. Zizi, aki egyébként a zenekarom billentyűse is egyben, nagyon régi barátom. Nagy igazság, hogy a barátságok általában tovább tartanak, mint a szerelmek. Hiszen a barátnők jönnek-mennek az életünkben. Ezzel az állítással persze nem akarom a szerelmet leértékelni.

Könnyen ismerkedsz? 

- Nagyon. Viszont nehezen leszek szerelmes. Az elmúlt 17 esztendőben talán csak háromszor voltam szerelmes. Azt hiszem, ezt a Sors intézi. Jómagam maximum annyit tehetek, hogy felkészítem magam arra, hogy érettebb legyek egy igazi kapcsolatra. Bár, egyszer egy barátnőm azt mondta, hogy a "kis szerelmek" tanítanak meg az "igazi" befogadására, ami egyelőre nem tudom, mikor jön el.

Mikor vett körül több nő? Manapság, vagy amikor 18 évesen Flipper Öcsi mellett zenéltél a Step együttesben?

- Az egy nagyon más világ volt 1989-ben. Még az utolsó nagy sztárkultuszt elcsíptem. Akkoriban ugyanis olyan misztikum és rajongás lengte körül az együtteseket, amely ma már szinte senkit. Emlékszem, a bérház falát, ahol laktam, minden héten összefirkálták a rajongók. Mi tagadás, gyakran éltem az népszerűség adta előnyökkel. Ma már nyilván ez másképp van.

"Kellettek a gyerekkori megpróbáltatások az életembe"

 

Harmincnyolc éves vagy. Miért nem maradtál meg tartósan senki mellett?

- Talán, mert nem vagyok rá elég érett. Az én életem egyébként sem a családalapításról szól. Nekem egyenlőre nem hiányzik a gyerek. Igaz, mindenki azt mondja, hogy az ember életében az az egyik legszebb pillanat, amikor megszületik a gyereke ennek ellenére most meg nincs bennem semmilyen motiváció arra, hogy a génjeimet tovább örökítsem. Annak idején - igaz, akkor jóval fiatalabb voltam - a kutyámat sem sétáltattam eleget, mert túlságosan felelőtlen fickó voltam. Még magamra sem tudok vigyázni, nemhogy egy gyerekre!

Ha már a kutyánál tartunk; úgy tudom, annak idején, 12 évesen azért költöztél át az édesapádhoz az édesanyádtól, mert a mamád a megkérdezésed nélkül elajándékozta a kutyádat.

- Az egy buta sértődés volt, amin nagyon összevesztünk. A szüleim kétéves koromban elváltak, s utána az anyukámmal maradtam. Tizennégy évesen költöztem át az előbbiek miatt apuhoz, s tizenhét évesen már a nagymamától örökölt lakásban éltem. Azóta önálló vagyok.

Tulajdonságaidat tekintve kire ütöttél inkább a szüleid közül?

- Nagyon különböző emberek a szüleim. Az anyukám például fiatal korában rendkívül bohém volt, míg az apukámat (Mester Ákos újságíró, a 168 óra című lap alapító főszerkesztője - A szerk.) már akkor is a szigor jellemezte. Mivel mindketten nagyon szélsőségesek voltak, ezért kialakítottam egy harmadik verziót, a sajátomat. Tehát nem vagyok túl szigorú, de túlságosan bohém sem. Persze, ennél sokkal bonyolultabb a dolog. Egyébként, így utólag visszagondolva azt mondom, minden jó volt így, ahogy megtörtént. Bár azt mondják, az a jó, ha valaki teljes családban nő fel, nekem nem ez a véleményem. Úgy tűnik, kellenek a gyerekkori megpróbáltatások ahhoz, hogy később valakiből művész legyen. Hiszen olyan fajta érzékenységet hozhat magával, ami szerves része lesz az alkotásnak. A legtöbb zenésznek, vagy költőnek volt valami törés az életében, ezért tudott nagyot alkotni.

"Apám a mai napig úgy kezel, mintha gyerek lennék"

 

Jóban vagy a szüleiddel? 

- Nagyon. Édesanyámat és a nagymamámat is ideköltöztettem magam mellé ugyanabba a háztömbbe, ahol magam is lakom. Így most gyakrabban láthatom őket. Apuval is sokszor találkozunk. Sőt, mostanában gyakran felhívott a Megasztárok után, ha megnézte...(hosszú csönd)

Min gondolkodsz? 

- Nem biztos, hogy erről beszélnünk kell...

Miért? 

- Mert nem szeretnék okot adni újabb találgatásokra. 1993-ban, amikor dübörgött a Mester és tanítványai, csináltatott a menedzsmentünk egy közvélemény-kutatást rólunk. Kiderült, hogy 93 százalékos az ismeretségünk az emberek körében. Ez nagyon jó eredmény lett. Igen ám, de ebből csak 42 százalék nyilatkozta azt, hogy szeret minket, a többi utált. Kíváncsi voltam, miért. Mint kiderült, azért, mert úgy hiszik, engem az apám nyomott be a médiába, s így tudtam érvényesülni. Ezért nem szerettek. Számomra ez azóta is döbbenetes. Pláne úgy, hogy apám nem is támogatta soha, hogy zenész legyek.

És komolyan mondod, hogy ezért nem akarsz róla beszélni?! Hiszen ez a közvélemény kutatás 15 évvel ezelőtt történt!

- Akkor is! Ráadásul nem ül itt mellettem, hogy ő is hozzá tudjon szólni a róla elhangzottakról.

Legalább azt a sztorit mondd végig, hogy felhívott a Megasztárok után!

- Tudod, apu a mai napig úgy kezel, mintha gyerek lennék. Féltő gonddal figyelte minden egyes megnyilvánulásomat a műsorban. Már mondta is, hogy talán nem kellene ennyire szabad szájúnak lennem.

Édesanyád is újságíró. Ő mit szól a szerepléseidhez?

- Anyukám nagyon elfogult, szerinte mindig jó voltam a műsorban. Ezért nem ő az igazi kritikusom, hanem apu.

"Akkor öregszem a legtöbbet, amikor nem bulizom"

 

Ha már ennyit beszéltünk a Megasztárról, áruld már el, hogy mit csináltatok szombatonként a műsor után, amikor a stúdióban lekapcsolták a fényeket, s már nem forgott a kamera?

- Volt egy nagy VIP sátor az udvaron, ahol a zsűritagokkal és a stábbal meg tudtuk vitatni az aktuális műsor tapasztalatait. Ha már műsor közben nagyon elszabadultak az indulatok, vagy nagyon más volt a véleményünk az adott döntésről, akkor hamarabb búcsúzkodtunk. De volt olyan is, hogy elmentünk a zsűritagokkal bulizni műsor után egy szórakozóhelyre.

Három évvel ezelőtt, amikor ugyanitt beszélgettünk, szinte minden nap bulizni mentél. Nem is tagadtad, hogy volt olyan korszaka az életednek, amikor egy szentendrei bérelt házban tényleg zsinórban mulattatok - négy-öt éven keresztül - minden áldott nap. Manapság is megy a dorbézolás?

- Annyira nem, mint régen. Ráadásul ebben az évben annyit dolgoztam, hogy leszoktam a bulizásról. Pedig kellene, hiszen akármennyire is furcsán hangzik, a rock and roll konzerválja az embert. Akkor öregszem a leginkább, amikor nem bulizom. Tudom, hogy ez nem logikus, de így van.

A Pillanat című lemezedre tíz évet vártak a rajongók. A következőre is ennyit kell majd várni?

- Őszintén mondom, hogy nem tudom. Mindenesetre most van kedvem dalokat írni. De az sem biztos, hogy ebből lemez lesz. Elképzelhető, hogy hangulatok születnek majd egy-egy dalban, amelyeket letölthetnek a honlapomról. Tényleg nem tudom. Az biztos, hogy jövőre nem szeretnék ennyit dolgozni, mint idén.

Amikor jöttem idefelé, előkotortam egy régi cd-t az autóban. Az 1989-es Step lemez volt átírva, s meghallgattam az akkori dalodat, az Átkozott éjjel-t. Azon gondolkodtam közben, hogy húsz év távlatával vajon hogyan látod az eddigi karrieredet? Ahhoz képest, ahogy annak idején eltervezted, milyen volt megélni a sikereket, vagy éppen a csalódásokat?

- Nehezet kérdeztél, ugyanis ahhoz képest, amit az elején elterveztem, sokat változtak közben a vágyak is. Van egy Richard Bach könyv, Búcsú a biztonságtól a címe, amelyben a gyerekkori önmagával beszélget a szerző. A fülszövegben találod a következőt, hogy ha találkoznál a gyerekkori önmagaddal, mit mondanál neki? Mi lenne az útravaló, ami tanításul szolgálhatna neki, és mit kapnál cserébe te, ami hatással lenne a mostani önmagadra.

Te mit mondanál neki?

- Talán azt, hogy mindennap vizsgálja meg a vágyait, és mindig legyen jelen az aktuális pillanatban! Ebből a szempontból klassz volt az elmúlt két évtized, hiszen sokat voltam jelen.

Sándor András

Dalt írt az édesanyjának

A zenész még a kilencvenes évek elején, a Mester és tanítványai nevű együttesében írt dalt az édesanyjának, Altass el címmel. A dal immár 15 éve sláger, hiszen gyakran felcsendül valamelyik rádióadó műsorán. Egyebek közt ez a feltével is helyet kapott azon a válogatáson, amely a közelmúltban jelent meg Mester és tanítványai Best of címmel. A kiadvány egy cd-t és egy dvd-t is tartalmaz, rengeteg extrával.

 

 



Szöveg: Sándor András

 

Mester Tamás

Hozzászólások ()
Story Női Extra
Tévéműsor
00:00 Himnusz
Hirdetés
Hirdetés

Sikertelen kapcsolódás
 
  • polc.hu
  • Online ár:
  • Ft
  • Eredeti ár: Ft
  • % megtakarítás
További könyvajánlatok:
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft
  • Online ár: Ft