Norbi gyerekkorában sokat szenvedett attól, hogy nem ismerhette az édesapját, s hogy testvére sincs. Úgy tudta, édesapja még a születése előtt meghalt.
"Szenvedtem a gyökértelenségtől, attól, hogy félárva és egyke létemre mindig magányos voltam. Sokat búslakodtam, azért is lettem kövér, mert a szomorúságomat már kicsi koromtól az evéssel próbáltam feloldani."

Aztán öt évvel ezelőtt nagyon nagyot fordult vele a világ. Norbi édesanyja harmincöt év hallgatás után nem bírta magában tartani a család legféltettebb titkát, s bevallotta fiának, hogy vér szerinti apja él, sőt ismerik is egymást. Norbi akkor tudta meg, hogy a régi családi barát, Sanyi bácsi tulajdonképpen az édesapja.
"Döbbenetes élmény volt, hogy az apám egész életemben egy karnyújtásnyira volt tőlem, miközben én szenvedtem az apátlanságtól. Egyik napról a másikra lett egy édesapám, de sajnos a sors nem sok időt hagyott nekünk, egy éve ugyanis örökre elment."

Norbi arról is részletesen mesél, miért tartott annak idején ismeretlen nővérétől, és hogy Norbi miért emlékezteti Évát az édesapjukra.