"A történet egy maratoni futóversennyel kezdődött, amire azért mentem el, mert segíteni akartam a kicsiknek. A Csemete Alapítvány főszervezőjével való megismerkedés után pedig egyenes út vezetett a gyerekekhez. Megnézhettem, hogy milyen körülmények között élnek... Arra viszont nem számítottam, hogy filmbe illő jelenetnek is a szereplője leszek. Ugyanis a legtöbb árva gyerekekről szóló filmben van olyan jelenet, amikor a kicsi odalép a felnőtthöz, és könyörögve kéri, hogy vigye haza, s legyen az ő anyukája... Ez velem is megtörtént! Alig, hogy odaértem, egy hároméves kislány megkérdezte, hogy beleülhet-e az ölembe. Természetesen egyből igent mondtam, az ölembe vettem, és magamhoz öleltem. Miközben megmutatta a kedvenc játékait, végig fogta a kezem. S annyira szorította, hogy nem is tudtam volna elengedni. Szegénykém majdnem sírva fakadt, amikor megmondtam neki, hogy most nem vihetem haza, de megpróbálok majd visszajönni hozzá. Nem titkolom, fájdalmas volt elszakadni tőle."

 

Tekintsd meg a Rendkívüli kísérletet
(hirdetés)