- Szeret versenyezni?

- Hát az biztos, hogy soha életemben nem szerettem semmiben utolsó lenni, inkább első. De ezúttal fontosabb motiváció, majdhogynem visszahozhatatlan alkalom, hogy a lányommal intenzíven együtt lehettem és egy közös célért együtt küzdöttünk! Három éve döntött úgy Csilla, hogy elkezdi önálló felnőtt életét, külön költözött. Így ajándéknak tekintettem azt a lehetőséget, hogy naponta négy-öt órát együtt tölthettünk. Sajnálom, hogy még egy héttel nem tarthatott tovább. Az elmúlt nyolc évben kevés okom volt az örömre, most pótolhattam. Minden hét egy évnyi boldog pillanatot szerzett.

- Ilyen kiszámíthatatlan a néző, pedig negyven éven keresztül sok-sok tévéműsorban szórakoztatott milliókat.

- Az egy más világ volt, elmúlt. Pillanatokon belül a digitális műsorszórással új fejezet kezdődik a televíziózásban, a nézők dúskálni fognak a tévécsatornákban. Nem lesz még egyszer olyan alkalom, ami az én generációmnak, vagy az előttem járóknak megadatott, hogy évtizedekig látszottunk és élvezhettük a nézők kegyeit. A figyelem manapság a sok csatorna között megoszlik. Ebben az új szituációban - ami a versenyt illeti ? nagyon bíztam a lányom elbájoló személyiségében, hogy képes lesz varázsos hatással lenni a szavazó kedvű nézőkre. Ezek szerint az ő kecses mozgása mellett, látványos volt az én ügyetlenkedésem.

- A lánya balett-művész, ön szeret táncolni?

- Ifjonti koromban nagy házibulis voltam. Rettegtek is tőlünk a házigazdák, mert hogyha egy barátommal előbb értünk a helyszínre, rendre lepusztítottuk az asztalt mire megérkezett a bulizni vágyó derékhad. Táncolni felnőtt koromban is el-elvittem a feleségem, mióta megözvegyültem ennek vége szakadt. Az elmúlt nyolc évben egyszer táncoltam, a lányom szalagavatóján a Balettintézetben. Ahogy emlékszem elég ügyesen ?elmedvéskedtem? vele egy keringőt.

- Úgy tudom azontúl, hogy sportközvetítéseket is kommentált, szereti a sportot.

- Egy dolog szeretni és egy másik művelni. Évtizedek óta szorgalmasan követem a churchilli ?no sport? életvitelt. A Szombat esti láz kemény táncpróbáit mégis a magamtól elvártnál jobban bírtam. Kezdem belátni, hogy a testmozgás üdítő mivoltában lehet valami. Mindig imádtam cukrászdába, kávéházba járni, de mióta lemondtam a kóláról és a süteményekről, átalakítottam az étrendem és mellette mozgok, sokkal jobb a közérzetem. Bár ezer nyavalyám van, a gerincemnél sérvet állapítottak meg, a nyakamban mindkét verőérnél 50-50 százalékos elzáródást találtak ? mintha minden az ellen szólt volna, hogy sikeresen részt vegyek egy táncversenyen. A mozgástól mindenesetre feltöltődtem életörömmel, jókedvvel, sőt fogytam hat és fél kilót. A tisztes szereplést sikerült megvalósítani.

- Annyi mindent csinált életében, hogy úgy tűnik minden percben dolgozott.

- A munkám volt a szórakozásom. Nekem megadta az élet, hogy a gyerekműsoroktól kezdve vetélkedőn keresztül a showműsorig több ezer adást vezethettem. Sokszor annyira összefolytak a napok, hogy nem tudtam, mikor van szombat-vasárnap. Szinte a tévében laktam. Gazdag, patakzó és sikeres életem volt egészen a feleségem elvesztéséig. Addig a tenyerén hordott a sors. Nem feledem Déri Jánossal a halála előtt készült utolsó interjúban mondott szavait: nem szabad mindent feláldozni a tévéért, karrierért, sikerért! Szerencsére élnek még a szüleim, édesanyám 83 éves, édesapám 90 éves, rendszeresen látogatom őket. Testvéremmel is szoros kapcsolatot tartunk és örülnék, ha nemsokára egy unokával is játszhatnék. De annak is eljön majd az ideje.

 Kollár Zsuzsa/Mazsupress

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Lovász Sándor