"Remek motoros utak voltak a tengerparti szerpentineken, ahol megismerhettük a tengeri ételek különböző fajtáit. Onnan elmentünk Mostarba megnézni, hogy hogyan dolgoztak a magyar hídépítők. Itt elégettem a féktárcsámat, innentől gyakorlatilag fék nélkül utaztam tovább. Féktelenül. De legalább elmondhatom, hogy én is sütöttem valamit. Ezután viszont a hegyekben folytattuk az utat, Boszniában más ételeket próbáltunk ki, kihagyhatatlan volt a hegyi patakok vizével forgatott nyárson készített, parázson sült bárány. A Plitvicei-tavaknál - amely megint egy másik terület - a helyben fogott pisztráng volt a legfinomabb csemege. Érdekes, hogy ezen a vidéken nem annyira fűszeresen készítik az ételeket, mint nálunk. Magyar gyomornak kifejezetten kímélő, de mivel mind a halaknak, mind a báránynak nagyon jellegzetes íze van, nem is kellett túlságosan fűszerezni" - mesélte a gasztrokibic.