Mindent elért, amit íróként lehetett: könyveit 42 nyelvre fordították le. Gyermeke sosem született, mint mondta, úgysem tudta volna felnevelni, hiszen ő soha nincs otthon. Rengeteget utazott, nemrégiben Olaszországban és Franciországban járt, ez utóbbi helyen a legjobb európai regényért járó díjat vette át.  

Harmincöt évig gyönyörű házasságban élt a szintén író Szobotka Tiborral, férje halála mélyen megviselte. Nem akart többé társat: minden idejét az írásnak szentelte és az Olvasóknak.

Két évvel ezelőtt különgéppel hozták haza Olaszországból, amikor hirtelen rosszul lett. Azóta keresztfia kerepesi házában lakott, kutyák és macskák társaságában. "Én nem tartok állatot. Nem szeretek semmiféle olyan kötődést létrehozni az életemben, ami engem bármiképp is eltántorít attól, amiben valóban hiszek." Megromlott egészségügyi állapota ellenére sem adta fel az írást, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Für Elise folytatása a fejében van. Csak le kellene diktálnia. Erre azonban már nem maradt ideje...

"Adósa én már csak annak vagyok, aki bizalma, szeretet, érdeklődése holtomig elkísér, hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak" - írta a Für Elise című regényéhez.

Könyvvel a kezében, olvasás közben érte a halál.  Minden olvasni szeretőnek hiányozni fog.