Belgiumban született, valamikor 1884-ben, egy szegény és népes családban. Később apácák nevelték.


A belga rendőrségnél szép karriert futott be. Az egyik első nevezetes esete egy liége-i gazdag szappangyáros volt, aki megölte feleségét, hogy feleségül vehesse a titkárnőjét.

Poirot valószínűleg még rendőrként ismerkedett meg Monsieur Lementeuil-lal, a svájci felügyelővel, illetve James Japp főfelügyelővel is. Egyszer lelőtt egy bűnözőt, aki felmászott a háztetőre, és onnan lövöldözött a járókelőkre. "Szükség törvényt bont" - kommentálta később az esetet az egyébként békés természetű és mindennemű erőszakot ellenző Poirot. 1914-ben visszavonult a rendőrségtől.


Az első világháború ideje alatt Belgiumból Nagy-Britanniába menekült, ahol Styles St. Mary faluban fogadta be a helyi kastély úrnője, Lady Inglethorp sok más belga menekülttársával egyetemben. Itt ismerte meg Arthur Hastings kapitányt, aki barátja és állandó kísérője lett. A stylesi eset után Londonba költözött, a Whitehaven Mansions 56B szám alá, s magánnyomozói irodája is ugyanott működött.


Többször fontolgatta végleges visszavonulását, például az 1926-os Az Ackroyd-gyilkosság című regényben vidékre vonult vissza tököt termeszteni. Ugyanezen "töktermesztési" szándékát fejezi ki a Herkules munkái novelláskötet első történetében, egy baráti beszélgetés során. A bűnügyektől való végleges nyugdíjba vonulása azonban soha nem történt meg. Többször dolgozott a brit kormánynak, például Az eltűnt miniszterelnök vagy az Augias istállója című történetekben.


A két világháború között Poirot sokat utazott Európában és a Közel-Keleten, Franciaországban például gyakorta megfordult. Amerikában és Ausztráliában nem járt, valószínűleg a tengeribetegsége miatt. Ebben az időszakban találkozott Vera Rossakoff grófnővel, egy ékszertolvajjal, az egyedüli nővel, aki életében mély hatást gyakorolt rá


Élete vége felé szívbetegségtől szenvedett. 1975. augusztus 6-án, álmában érte a halál.
Poirot saját magáról a következőképpen vall a rá jellemző "szerénységgel": "Szabadon, és képmutatás nélkül beismerem, hogy remek ember vagyok."


(Forrás: Wikipédia)

A rend a mindene, végletekig pedáns.

Büszkeségét, a bajuszát külön készlet segítségével ápolja.

Gyűlöli a hajóutakat, tengeribetegség kínozza.