Hiába szerepelt kiváló filmekben, és volt istenadta tehetség, Mary Murphy mégis arról maradt a legtöbbeknek emlékezetes, ahogyan felfedezték. A húszéves Mary egy boltban csomagolta az árut a vevőknek, amikor a Paramount Pictures egyik fejvadásza meglátta benne a potenciált, és azonnal szerződést ajánlott neki. Először csak szinte észrevehetetlen statiszta feladatokat kapott, majd eljött végre a nagy áttörés, A vad című filmmel, amelyben Marlon Brandót kellett megszelídítenie. Aztán következett Tony Curtisszel a Támaszpont, majd Humphrey Bogarttal A félelem órái. Ám balszerencséjére a kor legnagyobb aktorai inkább csak elhomályosították a vásznon, és nem elősegítették a karrierjét, így gyorsan a tévé képernyőn találta magát.

A sorozatok világában pedig új otthonra lelt, és olyan szériákban tűnt fel, mint az Ironside, a San Francisco utcáin, az Én, a kém, vagy A szökevény. Eközben pedig mindössze egyetlen filmszerepet kapott, a felejthető Steve McQueen westernben, a Junior Bonnerban. A nyolcvanas években így nyugdíjba is vonult, és egyúttal a feledés homályába veszett. Viszont a pályája kezdete, hogy egy kis senkiként lett felfedezve, sokaknak ad reményt a mai napig. Ezért is mennek annyian dolgozni az Álomgyár környékére, mert egyszer valaki úgyis fantáziát lát bennük. Történik ez mi, a nézők balszerencséjére, mert a nagy százalékukban fele annyi tehetség sincs, mint Mary-ben volt.

Még több hír és érdekesség a StoryOnline-on
Nincs miért szégyenkeznie a sztármaminak
Itt az új játék, a ZooMumba!