A munkaidő lassan a vége felé közeledett. Odakint már leszállt az este, és Margit dudorászva készült haza. Elégedett volt magával, jöhet a megérdemelt pihenés. Hanem a kolléganője, Cilike a szomszédos asztalnál még mindig a rábízott kézirat fölött görnyedt.
   - Én ezt nem bírom megcsinálni - nyafogta. - Szar az egész, és gőzöm sincs, mit kezdjek vele. Jó neked, hogy készen vagy! Engem biztos ki fognak rúgni.
Margit megsajnálta. Már-már azon volt, hogy segít neki, amikor megjelent Géza. Áthajolt Cilike válla fölött.
   - Drága Cilikém, mi a gond? - Márkás selyem nyakkendője a lány előtt fekvő papírt súrolta.

Margitban egyszeriben felment a pumpa. Ővele szemtelenkedik, ennek a nyif-nyaf Cilikének meg a legmézes-mázosabb hangját veszi elő? Odalépett hozzájuk.
   - Drága Gézukám, micsoda gyönyörű nyakkendőd van neked! - Az ő hangja is mézes-mázos volt, de nem kedves. A legmaróbb gúnyt vette elő. - Melyik turkálóban lőtted?
Arra számított, hogy a férfi megsértődik, ám annak furcsa mosolyra görbült a szája.
  - Itt a sarki fűszeresnél, bébi. De te ne feledd a lábadat. Kész hipóreklám.
Azzal belemélyedt Cili kéziratába, megmutogatta neki a helyeket, ahol javítani kell rajta. Pár perc múlva felegyenesedett, és peckesen elsétált.
Margit dúlt-fúlt: ez a fehérláb-ügy bántotta. Mit akar az ő lábától egy majompofa cégvezér? Holnap nadrágban jön. És már látta magát, amint a szekrény előtt álldogál, tanácstalanul, hogy miben pácolja magát péppé a kánikulában.

Éppen indulni akart, amikor megszólalt asztalán a telefon. Géza volt az. 
 - Margit, átjönnél az irodámba egy percre? - A hangja hűvösen, sőt hivatalosan csengett.
A lány megrémült. Ezt jól elbaltázta. Nem régóta van a cégnél, klassz munkát végez, és tessék, most elszúrta. Miért nem tudta tartani a száját?
 - Jaj, Cili - fordult kolléganőjéhez. - Géza telefonált, azt mondja, menjek át hozzá. Most mit csináljak?
 - Hát menj át. Biztos meg akar veled beszélni valami munkaügyet.
  - A gazdasági igazgató? Hogy te milyen naiv vagy! Nem hallottad, miket mondtam neki? Ezt egy fejes sem tűri el. Nem téged fognak kirúgni, hanem engem.
 - Hülyeség! - mondta Cilike. - Te vagy itt a legjobb, az állásod beton. Nyugi.

De Margit nem nyugodott meg. Majd pont ez a butuska Cili fogja megmondani a tutit. Ő és a fene nagy önérzete! ? ostorozta magát a liftben. Ilyenkor bezzeg tud büszke lenni, nem úgy, mint a Mohamed-féle ügyekben. Legszívesebben leharapta volna a nyelvét. De már késő. Miért is nem tudta tartani a száját?

(folytatjuk)

Ha kíváncsi vagy az előzményekre, kattints ide: http://baratnok.blog.storyonline.hu/

Szerző: Mollai Gréta